Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Dr. Angyal Pál: A veszélyes hirkeltés [ismertetés]

386 SÁRFFY ANDOR Az alábbiakban elsősorban a perbeli jogorvoslatokról szóló résszel foglalkozunk. Tehát a második könyv III. címével, mely a jogorvoslatokról (delle impugnazioni) címet viseli. Ez csak az ítéletek megtámadásáról beszél, a végzések megtámadásáról másutt, elszórva rendelkezik a codex. A 323. cikk szerint az ítélet megtámadásának eszközei a fellebbezés (appello), a semmiségi folyamodás (így fordítjuk a ricorso per cassazione szavakai, majd visszatérünk arra, hogy nem inkább felülvizsgálati kérelemnek kellene-e fordítanunk), a perújítás (revocazione) és a harmadik ellentmondása (opposizione di terzo, a francia jog tierce opposition-ja). A jogerős ítélet ellen is lehet használni: a perújítás és a harmadik ellentmondást az új codexben hiába keressük, mert azt az új codex megszüntette. A régi perrendtartással ellentétben nem különböztet az új a rendes és rendkívüli jogorvoslatok között. Ma is vannak azonban olyanok, amelyeket jogerős ítélet ellen is lehet használni, a perújítás és a harmadik ellentmondása. Ezeket tehát az elfogadott szóhasználat szerint nevezhetnők rendkívüli jogorvoslatoknak. Az olasz fellebbezési bíróság jogköre jobban eltér a semmisségi folyamodvány bíróságának jogkörétől, mint nálunk a fellebbezési bíróságé és a felülvizsgálati bíróságétól. Mert a francia-olasz perrendtartási jogvidék általános szabálya, hogy csak az elsőfokú és a fellebbezési bíróság hozhat érdemleges határozatot. A harmadfokú bíróság már nem hozhat megváltoztató ítéletet, hanem ha a megtámadott ítéletet nem találja jónak, azt csupán megsemmisítheti. Nincs reformatorius, csak cassatorius joga. A perorvoslatok különböző határidőit (10 naptól 60 napig) talán felesleges ismertetnünk. Legfeljebb azt említhetjük meg, hogy a semmisségi folyamodvány határideje négyszerannyi, mint a mi felülvizsgálati kérelmünké: 60 nap (még hosszabb volt e határidő a korábbi olasz jogban: 90 nap). Érdekesebb, hogy a határidők folyása általában az ítélet notifikációjától kezdődik. Nem merünk a notificazione szó helyett magyar szót írni, mert nem írhatnánk olyat, amely félreértésre nem adhatna alkalmat. Nem fordíthatjuk közlésnek, mert pl. a 136. és 137. cikkek egyenesen szembeállítják egymással a közlést a notifikációval. A fogalom megismerése végett tudnunk kell, hogy a francia-olasz perjog területén az ítélet közzétételét nem tekintik olyan cselekménynek, amelyhez messzemenő jogkövetkezmények fűződnének, például a végrehajtás. Ha a fél az ítélet alapján további eljárásokat, különösen végrehajtásokat akar folytatni, akkor az ítéletet az ellenféllel kézbesítés útján notifikáltatnia kell (479. cikk). Hasonlóképen akkor is, ha a jogorvoslati határidőt meg akarja indítani (285. cikk). A félnek kell tehát az ítéletet notifikáltaínia, ha ő nem kívánja, a notifikáció soha sem következik be, hivatalból nem notifikálják az ítéletet. Mindazonáltal — és ez az új codex újítása — egy évvel az ítélet közzététele után — ami a 133. cikk szerint az ítéletnek a bírósági irodában való letételével megy végbe, — rendszerint már nem lehet az ítéletet jogorvoslattal megtámadni (327. cikk), tehát a fél elesik a vele nem notifikált ítélet megtámadásától. Tekintélyes részről támadják ezt az új rendelkezést (Satta: Guida pratica per il nuovo processo civile italiano 97—98. 1.), mint olyat, amely a notifikációs rendszer előnyeit semmivé teszi. Ha már a fellebbezési határidő alatt fedez fel a fél olyan adatot, amely