Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 18. szám - Igéret és jogi lekötelezés

556 KÖNYVISMERTETÉSEK Ennek a rendkívül széleskörű tudományos érdeklődésnek a tükörképe Nizsalovszky Endre irodalmi működése is. Nagynevű elődök hagyományokkal terhes örökségét veszi át Dr. Nizsalovszky Endre a formájában új tanszékkel, de ezen a helyen nagyot alkotni csak következetes folytatása lesz eddigi tudományos működésének, amit határozott meggyőződéssel proféciálni éppen a Magyar Jogi Szemle szerkesztőbizottsága számára különös öröm és tisztesség. H. J. Könyvismertetések, bírálatok. Komis Gyula: A tudományos gondolkodás. — A tudós lelki alkata. Budapest, 1943., Franklin. I. köt. 312 old., II. köt. 269 old. — 36 P. A mellett a lélektan mellett, amely „az" ember általános lelki vonásait igyekszik feltárni, újabban egyre jobban előtérbe lép az a lélektani irány, amely az emberi lélek végtelen változatosságát tekintetbevéve, az egyéni lelkek különbözőségeit (differenciális lélektan) s a főbb lelki típusokat (karakterológia) vizsgálja. Ennek az utóbbi iránynak egyik világviszonylatban is kiváló magyar mestere Komis Gyula. Tíz évvel ezelőtt jelent meg „Az államférfi" c. hatalmas két kötetes munkája, amely a politikus lelki alkatát tárta fel s most hasonló terjedelemben és hasonló alapossággal rajzolja meg a tudós lélek jellemző vonásait. Amint „Az államférfi", akként „A tudományos gondolkodás" című mű is életleírások, önéletrajzok, naplók és más történeti adatok hatalmas tömegén épül fel. Ezekből az élettől eleven történeti adatokból vonja le Komis — szinte észrevétlenül — elvont tudományos következtetéseit. Ezért munkája nemcsak nagyon tanulságos, hanem rendkívül élvezetes olvasmány is. Műve „A tudós lelki alkata" c. I. fejezeten s „A tudományos gondolkodás típusai" c. XIV., a „Tudós és művész" c. XV., a „Tudós és politikus" c. XVI., a „Scientia militans" c. XIII., „A tudós életműve" c. XVII. fejezeten kívül tulajdonképpen a problématudattal foglalkozik (II—XII. fejezetek). Nem ok nélkül, mert hiszen kétségtelen, hogy a tudományos tevékenység oroszlánrésze a problémákkal való viaskodásban áll. Az, hogy a problémákon át a tudós lélek az igazságot akarja megragadni, a lélektani vizsgálatból az ismeretelméleti kutatás felé mutatja az utat. S valóban már a jelen mű bevezető részében szerzőnk ismeretelméleti és tudományelméleti kérdésekkel foglalkozik. A mű előszavából megtudjuk azonban azt is, hogy előkészületben van Kornisnak egy újabb nagy munkája is, amely a lélektan területét elhagyva, „Tudományelmélet" címen az ismeretelmélet és a logika kérdéseit fogja beható kutatás tárgyává tenni. Előbb azonban a jelen mű közvetlen folytatásaként „A tudomány szociológiája" címen — a tudományos gondolkodás lélektani vizsgálata után — a tudományos tevékenység társadalmi vonatkozásait óhajtja tisztázni. A jelen mű nagy