Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Megilleti-e az egyetemet a doktori cím megvonásának joga? [A XXIII. évf. 1942. 19. sz. 361. oldalon megjelent ilyen című tanulmány kiegészítése.]

368 A JOGÉLET ESEMÉNYEI követelményeit és az igazság eszméjét kifejező jog rendező ereje biztosítja. A szociális eszmének ilyen értelmű felfogása alapján az előadó áttekintette büntetési rendszerünket abból a szempontból, hogy annak körében miképen érvényesül a szociális eszme. — A büntetés értelmének, valamint gyakorlati céljának elvi és kriminálpolitikai elemzése alapján azt állapította meg az előadó, hogy a szociális eszme a büntetési rendszer szempontjából azt a követelményt támasztja, hogy a büntetési rendszer — a szociális eszme fogalmi elemeit alkotó igény eszmekörében: alkalmas legyen a közösség érdekeinek megoltalmazására; az emberbaráti szeretet eszmekörében pedig: alkalmas legyen a bűntettes emberminőségének figyelembevételére. Ebből a szempontból az előadó mindenekelőtt szemügyre vette a fő- és mellékbüntetések rendszerét s megállapította, hogy egymagában az a tény, hogy büntetőjogrendszerünk nagyszámú és különböző tárgyú büntetési nemet állapít meg, és az egyes büntetési nemek tekintetében is tág kereteket biztosít a bíró számára, nagy mértékben előmozdítja igazságos büntetés kiszabását. A büntetés igazságosságát is a bűntettes és a megsértett jogrend, tehát az egyén és a közösség szempontjából kell megítélni. Büntetőjogszabályainknak ebből a szempontból való áttekintése alapján azt kell megállapítani, hogy a törvény által a bíró rendelkezésére bocsátott eszközök lehetővé teszik a bűnösség fokának, a büntetendő cselekmény súlyának és a büntetendő cselekmény elkövetéséből az egyénre és a közösségre háruló veszélynek vagy sérelemnek egyéniesítő figyelembevételét s az emberi mérték szerint igazságos büntetés kimérését. Ezt a tételt tehát büntetési rendszerünk szemügyre vételében úgy kell tekinteni, mint amely összhangban áll a szociális eszme által megszabott követelményekkel, figyelembevéve a bűnvádi perrendtartásnak azokat a rendelkezéseit is, amelyek a büntetés kiszabása tekintetében igen széleskörű felülvizsgálatot tesznek lehetővé. A büntetési nemeknek az emberiesség eszméje szempontjából való áttekintése ugyancsak megnyugtató eredményre vezethet. A szociális eszme valódi lényegének szempontjából az emberiesség eszméjének, a humanizmusnak az érvényesítése a büntetés nemeinek meghatározásában ugyanis azt jelenti, hogy a büntetés által az elítélt javaiban előidézett korlátozás azáltal, hogy megfelel az erkölcsi világrend követelményeinek, az igazság eszméjének, ne álljon ellentétben az általános emberminőség parancsaival. — A szabadságnak, a vagyonnak, a hivatásbeli, foglalkozásbeli, keresetbeli működésnek, becsületnek a bűntettessel szemben az igazság által megszabott körben és mértékben érvényesülő korlátozása nem áll ellentétben a humánum eszméjével; büntetési rendszerünk tehát ebből a szempontból sem esik kifogás alá a szociális eszme mérlegén. A halálbüntetés nem esik ugyan az emberiesség eszmekörébe, az állam azonban a büntetési rendszert nem a szociális eszme érvényesítésének szempontjából határozza meg, hanem elsősorban büntető jogpolitikai tekintetekből; nem lehet tehát embertelennek s így antiszociálisnak minősíteni a büntetési rendszert