Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - A polgári felebbezési tárgyalás elmulasztása

FOLYTATÓLAGOS VÉGREHAJTÁS 357 Ha azonban az elrendelt végrehajtás még foganatosítva nem volt, a •égrehajtást szenvedőnek ez a törvény által szem előtt tartott érdeke nem szenved sérelmet a folytatólagos végrehajtás elrendelése által. Ennek tehát elvi akadálya nincs, költség azonban természetesen nem jár, mert az alapvégrehajtás költsége már terheli a végrehajtást szenvedőt. De van-e szükség a folytatólagos végrehajtásra, ha az alapvégrehajtás még nincs foganatosítva? Hiszen azt a végrehajtató bármikor felhasználhatja. — A válasz egyszerű: ha a végrehajtó a végrehajtást szenvedőnek egy járásbíróság területén fekvő összes ingóira kérte elrendelni a végrehajtást, a foganatosítás előtt nem fogja kérni a folytatólagos végrehajtást ugyanezekre az ingókra. De érdekében áll a folytatólagos végrehajtás szorgalmazása, ha rájön, hogy esetleg más járásbíróság területén is vannak foglalás alá vehető ingók. Lehetséges az is, hogy csak egyes vagyontárgyakra kért végrehajtást, de ezek nem nyújtanak kellő fedezetet, vagy azokat elvonták a foglalás elől. A logikai értelmezés szerint tehát a Vt. 117. §. utolsó bekezdésének alkalmazási köre nagyon megszűkül, de teljesen összhangba hozható az a)—c) pontokban foglalt rendelkezésekkel. Ezt az értelmezést megerősíti a történeti értelmezés is. Az Országgyűlési Napló 1878. évi XVIII. kötetének 181. lapján foglalt feljegyzésekből ugyanis az állapítható meg, hogy a Vt. 117. §-ának utolsó bekezdése Mandel Pál képviselő indítványára került a törvényjavaslatba, s a nevezett indítványát azzal indokolta, hogy a hitelező tudatlanságból, vagy tévedésből mellőzheti kérvényében az adósnak azt a vagyonát, amire a végrehajtás vezethető volna. Az utolsó bekezdés tehát olj'an kiegészítés, ami a kiegészítés célját tekintve, az alaprendelkezések lényegét nem módosítja. A Vt. 117. §-ának értelmezésénél nem hagyható figyelmen kívül az a szempont sem, hogy a végrehajtást szenvedőre egyáltalában nem közömbös, hogy ellene ugyanazon követelés behajtása végett ismételten vezetnek-e végrehajtást, mert ez nyilvánvaló zaklatásával jár és az ismételt foganatosítással járó költségekkel szükség nélkül terheli a végrehajtást szenvedőt. A végrehajtást szenvedettnek indokolt védelmét a törvényhozó nyilvánvalóan szem előtt tartotta, s ebben leli magyarázatát az a)—c) pontokban foglalt korlátozásoknak a felvétele. Jhering céltörvényének (Zweck im Recht I. kötet, I. cím) figyelembe vételével is megállapítható tehát az általunk elfoglalt álláspont helyessége. Az ellenkező álláspont értékét nagy mértékben lerontja az a megfontolás is, hogy értelmezésének helyessége esetén a vitás törvényhely első bekezdései és az utolsó bekezdés között áthidalhatatlan ellentét mutatkozik. Mert mi szükség volt az a)—c) pontokban foglalt feltételekhez kötni a folytatólagos végrehajtás elrendelését, ha az utolsó bekezdés minden feltételt elejt? — Csupán a kérelmezési költség kérdése nem lehet indoka az eltérő rendelkezéseknek. Fejtegetésünk eredményét az előadottak alapján abban foglalhatjuk össze, hogy a Vt. 117. §. utolsó bekezdése alapján a törvény világos szőve-