Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - Patronázs-munka és a Fiatalkorúak Felügyelő Hatósága

344 BÓNIS GYÖRGY sal vádolták meg. Ez a vád azonban csak akkor súlyos, ha a dicséret nem megbízható, tárgyias kutatás és értékelés eredménye. Nem nagy tudományos önérzetre vall az az eljárás, mely az irodalom közhelyeit sajátjaként ismételve, dicséretekben iparkodik az előtte járókon túltenni. így emelkedik egyre inkább a csillagokig az emlékbeszédek hőse, anélkül, hogy valódi alakjához egy lépéssel is közelebb jutnánk. íratlan szabállyá kellene tennünk a jogászi írásműveknél, hogy Verbőczyről csak az nyilatkozhatok, aki a szerző vagy műve ismeretéhez új adalékkal tud járulni. Dicséretes példája ennek a felfogásnak a kolozsvári egyetem jogi karának Verbőezy-ünnepélye, melynek nyomtatásban megjelent előadásai a Hármaskönyv-kutatásnak hasznos segítőivé lettek.24 A szokásos jogászgondolkodásban élő Verbőczy-képet tehát módosítani kell, de nem szükségképpen az egyes modern íróknál található befeketítés irányában. A módosítás legelső követelményét abban látjuk, hogy az irodalom Verbőczy mithikus alakjának elejtésével az embert, a történeti személyt vesse komoly tanulmány és indokolt bírálat alá. Szent István és Mátyás nemcsak egy jogrendszer megtestesítői, hanem történeti személyek is. Werbőczy sem csak a nemesi egység jelképe, hanem a magyar renaissance egyik érdekes egyénisége is, aki pályájában az új lehetőségeket aknázza ki, de gondolkodása még teljesen a középkorban gyökerezik.25 Értékeléséhez nélkülözhetetlen lesz, mint már említettük, művének rendszerezése és f orrásainak megállapítása.21* A díszítő jelzőkben még azután is megállapodhatunk. IV. Szaktudományunk mai állása szerint tehát lényegbevágó ellentét nem jogtörténet és művelődéstörténet, hanem a régi iskola tanaitól befolyásolt jogászgondolkodás és történetírás között áll fenn. Nem mondhat bírálatot az új eszmékről az, aki nem ismeri a modern irodalmat, hanem „évtizedekkel elmaradt fokról tekint körül".27 Hogy ez a jogtörténeti irodalomra nézve ma már nincs így, azt a Művelődéstörténet szerkesztőivel szemben jogos kifogásként említhetjük. Ez az irodalom ma már mindazokat az -4 Werbőczy István. Bálás P. Elemér, Csekey István, Szászy István és Bónis György . . . előadásai ... a Tr. bibliográfiájával. Kolozsvár 1942. 25 Ruber József: Werbőczy gondolatvilága, Minerva 1923. —• Bálás P. Elemér id. eredeti fejtegetéseiben Werbőczyt modern emberként állítja elénk, főként a könyvnyomtatás felhasználásának alapján. Ehhez kiegészítésül meg kell jegyeznünk, hogy már Werbőczy előtt nyomtatásban jelent meg az 1486-i decretum, továbbá az 1493-i esztergomi zsinat kánongyiijtöménye, utóbbi 1494-ben. (Péterffy Concilia I. 219.) 26 Dicséretes kezdeményt jelent, sajnos ismét nem jogtörténészek részéről, Félegyházy József munkája: Werbőczy Hármaskönyve és a kánonjog (Budapest 1942). 27 Mályusz Elemér id. h. (11. jz.) 407.