Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

79 rcet jogászi hivatásrendek jelentősége tekintetében legyen szabad ez alkalommal újból emlékezetbe idéznem Csánk Béla kitűnő tanulmányát: Jogászi hivatások a harmadik Birodalomban, amelyről annak idején a Magyar Jogi Szemle is megemlékezett 1941. évi 13, szeptemberi számában.) E sorok írásakor a Deutsches Recht 1941-ik évfolyama még nem tartott az utolsó számnál. így tehát a négy legutóbbi szám összefoglaló ismertetésére szorítkozom, hogy legalább ízelítőt adhassak belőle. — A német birodalom legújabb területi alakulásai folytán a jogegység ott óriási problémává nőtte ki magát. Rendkívül tanulságos egy, bár szerényebb keretek közt élő államra is a hatalmas német jogegységesítő munka. A Deutsches Recht 47. és 48. száma tartalmaz erre vonatkozólag igen érdekes adalékokat és jelentéseket. A 47. szám ezenfelül a közúti közlekedés és az ezzel rokon területek joggyakorlatáról közöl a D. B. G. B. és a német Btk. rendszere szerint haladó összefoglaló ismertetést. A 49. számban Hans Frank a bírói függetlenség és a jogeszme államfenntartó ereje mellett tesz szenvedélyes hitvallást: „eine unabhángige Rechtspflege ist unter allén Umstánden aufrechtzuhalten... ohne Recht ist das Reich nicht existierbar; wenn das Recht nicht gestützt wird,' verliert auch der Staat den moralischen Halt, dann verseucht er und versinkt in den Abgrund der Nacht und des Grauens, er ist seiner Gemeinschaft kein Glück mehr, sondern das furchtbarste Béla stungsm óment." A 49. szám ezenfelül családjogi kérdésekkel foglalkozik, így az új német házassági törvény negyedik végre: hajtási rendeletével, az örökbefogadás intézményének 1933. óta előállott fejlődésével, a származás törvényességének megtámadásával stb., míg az 50. szám az új olasz magánjog törvénykönyv munkajogi részét méltatja, a német munkajog egynémely kérdésével foglalkozik, valamint az adósvédelemmel és végül az új német Nép törvénykönyv és a közterhek viszonyával. A Deutsche Justiz több számának összefoglaló ismertetését ez állandónak tervezett rovatunkban legközelebb óhajtván közölni, most csak a melléklapra térek ki röviden. Ez a melléklap a Deutsches Strafrecht (Strafrecht, Strafrechtspolitik und Strafprozess), amely az 1855-ben alapított Arehiv für Strafrecht folytatása és Deutsche Justiz büntetőjogi kiegészítése. Kiadójaként Roland Freisier igazságügyi államtitkár szerepel és a munkatársak közt ott találjuk Dahm, Gleispach, Mezger, Schaffstein, s több más büntetőjogi kitűnőség nevét. Az 1941-ik évfolyam szept., okt.-i 9—10. számában Gilbert foglalkozik Feuerbach újraértékelésével. Treitschke annak idején a büntetőjog e nagy reformátorának alkotásait annyira csak a felvilágosodás környezeti adottságaiból magyarázta, hogy azóta úgyszólván Feuerbach egyszerű függvénye lett a felvilágosodás mozgalmának és eredeti nagysága feledésbe merült. Ebből akarja Gilbert kiemelni azzal, hogy a büntetőjogtudomány klasszikusát ábrázolja benne, akinek a ke-