Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

58 lön hatóságokra: a Conseil d'état-ra és a Gonseils de préfectureökre bízta. Az elmélet hajlandó ezeket a szervezeteket közigazgatási külön bíróságoknak tekinteni, pedig ma sem egészen azok, eredetileg pedig éppenséggel nem is voltak ily énekül elképzelve. A Conseil d'état bírái ma sem elmozdíthatatlanok, bár magas jogi képzettségük, s bírói formák között, folyó eljárásuk szabályozása mintaszerű. De eredetileg már azért sem lebeghetett független bíróság létesítésének szándéka az alkotó előtt, mert az államtanács formailag a bírói ügyekben is csak tanácsadó, javaslattevő szerv volt, — a vita eldöntője maga az államfő, — és csak a harmadik köztársaság cikkelyezte be önálló bírói hatáskörét. A Conseil de préfectureök a közelmúltban történt átszervezésükig pedig meglehetősen alacsony szellemi felkészültségű, hivatalnoki testületek voltak, melyeket csak eljárási formáik tettek bírósági jellegűekké. Tagjaik elmozdíthatók és a préfet-k, tehát közigazgatási tisztviselők alárendeltjei. 3. Németország. Miként a hatalmak elválasztásának tana az angol alkotmány intézkedéseinek téves egyoldalú értelmezéséből eredt, úgy született meg ugyancsak téves hivatkozás alapján a közigazgatási bíráskodás harmadik rendszere is; a francia példára való hivatkozással, de a hivatkozott példától lényegében eltérően Németországban. Gneist a francia példára hivatkozva követelte külön közigazgatási bíróságok felállítását Németországban, holott mint előbb láttuk, sem a Conseil d'état, sem a Conseils de préfecture, bíróságnak akkor még nem voltak tekinthetők. Az eredmény az volt, hogy a német jogrend a jogvitás közigazgatási ügyek elintézését nem a közigazgatás szerveire bízta, hanem bíróságra, csakhogy külön bíróságra. Ezzel az állásfoglalással nézetem szerint elvileg közelebb áll az angol álásponthoz, mint a franciához, mert a németek Oberverwatungs-Gerichtjei valódi, a kormányzattól független, magas jogi képzettségű bíróságok, s a francia elmélettel szemben azon az elven épültek fel, hogy a hatalmak megoszlásában közigazgatási jogvitában való ítélkezés nem közigazgatás, hanem jogszolgáltatás. Csakhogy nem rendes, de szakbíráskodás. A rendszer a franciára csak részleteiben hasonlít. Nevezetesen a bíróságoknak bírói és magas közigazgatási képesítésű tagokból való összeállításában, továbbá az alsóbbfokú bíráskodás hatóságainak a közigazgatási szervezeten belül való kiépítésében, vagy a német rendszert követő egyes államokban ez utóbbiak teljes hiányában. A részletekben való ez a hasonlóság azonban nem változtat azon az alapvető különbségen, hogy amíg a franciák a hatalmak elválasztásának gyakorlati keresztülvitelénél a közigazgatási bí-