Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 3. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

55 bíróilag megállapított kártérítés jár, mint a bármely magányos által okozott vagyoni hátrányért. Míg a kontinensen a közigazgatási jogszabály szerepét annak keletkezésekor úgy tekintették, hogy a korlátlan közhatalom előre önként megállapítja, hogy jogát miként fogja gyakorolni, addig az angol felfogás szerint ellenkezőleg a polgárnak vannak a közhatalommai szemben csak törvény útján korlátozható jogai, szabadságai, amelyek éppúgy egyéni jellegűek, mint a magánjogok. Ezek respektálását egyéni szabadsága alapján követelheti a polgár, s azokat magánjogként érvényesítheti. A közigazgatási jog Angliában így teljesen beleolvadt a magánjogba és annak külön jogként való fennállásáról nem beszélhetünk. Ebben a rendszerben, amelyben a parlament is, mint bíróság vonhatja a minisztereket, mint a közigazgatás vezetőit felelősségre, az egyesek szabadságát a kormányzattal szemben a rendes bíróságnak kell megvédenie. 2. Franciaország. A közigazgatás új francia rendszere szintén forradalomból fejlődött. Csakhogy a forradalom vívmányait nem mint Angliában, saját hatalmát intézményesen, az erős központi hatalom lehetetlenné tételével megerősítő parlament, hanem a császárság megalapítója, Napóleon fejlesztette szerves egésszé. Ö teremtette meg a világ első valóban átütő erejű, az abban a korban szinte csodálatos eredmények elérésére képes közigazgatási szervezetét. Ez természetesen centralisztikus volt és a saját szervezetén kívül álló bíróságok beavatkozását nem tűrhette. A bíróságtól való idegenkedésnek egyébként más történelmi okai is voltak. Annak idejében a francia bíróságok (parlamentek) valóban függetlenek voltak. Függetlenségük tudatában elleritállották előbb a királyi hatalomnak s ezzel bizonyos fokig okozói, mindenesetre részesei voltak a forradalom kitörésének, de a forradalom győzelme után a forradalommal szemben is igényt tartottak függetlenségükre és ítélkezésükkel sok esetben szembeszállottak a forradalom vezetőivel is. így a forradalom saját vívmányait féltette a független bíróságtól és szembefordult minden olyan tervvel, mely közjogi, vagy kormányzati téren a bíróságnak bármely csekély mértékben is szerepet juttatott volna. Ez a hangulat nagyon is kapóra jött Napóleonnak, aki teljes auiokratizmusra törekedett, s örömmel zárta ki a bíróságot a közigazgatás működésének ellenőrzéséből, saját legfőbb kormányhatóságai keretében fejlesztvén ki ezt a jogkört. 3. Középeurópa. Voltak államok, — és pedig elsősorban a német államok -— amelyekben a közigazgatási rendszer nem forradalmi átalakulások', hanem lassú, srerves fejlődés eredménye. A kiindulópont