Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 9. szám - A keleti és erdélyi országrészek magánjoga. 1. [r.]

176 hatályát az 1939. június 10-i törvény 1941. december 12-ig . nieghoszszabbította. A háborús holttányilvánítás magyar magánjogi szabályai: a 28.000/1919.. 30.000/1922., 63.848/1922. és 44.2oo/1925. I. M. sz. rendeletek az 1600/1941. M. E. sz. rendelet értelmében 1941. március lóén léptek hatályba. 2. A cselekvőképességről az Öptk. 865. §-a rendelkezik. Ebből következhetőleg korlátlanul cselekvőképes a nagykorú, ha esze használatát bírja, és nincs- gondnokság alá helyezve. A magyar jog szerint, amelynek a cselekvőképességre vonatkozó rendelkezései 1941. március 15-én léptek hatályba, korlátlanul cselekvőképes az ön jogú, kivéve ha cselekvőképtelen állapotban van. Önjogú az, aki nagykorú és az 1877:XX. tc. 28. §. a), b), c) pontja alapján nincs gondnokság alá helyezve. A nagykorúság tekintetében' az összeomláskor mind a két jogterületen hatályban volt az 1877:XX. tc. 1. §-a és az 1874:XXIII. tc. 1. §-a, amelyek szerint a kiskorúság határa a betöltött 24. év, a hajadonok is a betöltött 24. életévükkel válnak nagykorúakká. Az 1924. április 5-i román törvény az egész Romániára kiterjesztette a román polgári törvénykönyv 342. és 434. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint a kiskorúság határa a betöltött 21. év.14 Az 1600/1941. M. E. sz. rendelet értelmében 1941. március 15-én a visszatért két jogterületen ismét hatályba lépett az 1877:XX. tc. 1. S-a és az 1874:XXIII. tc. 1. S-a. tehát a kiskorúság határa a férfiaknál és a hajadonoknál ismét a betöltött 24. év. Az élete 18. évét betöltött kiskorú a Gyt. 4., 5.. 1922: XII. c. 2. §-a, a Gyt. 6. §-a szerint élete 24. évének betöltése előtt is nagykorúvá válhat, viszont a Gyt. 8. és 9. §-a értelmében a kiskorúság meghosszabbítható. A kiskorú nő férjhez menetelével nagykorúvá válik (1874:XXIII. tc. 2. §-a); ez a szabály a román uralom alatt is hatályban volt. Azokat a személyeket, akik a román jog szerint a nagykorúságukat 1941. március 14-én elérték, továbbra is nagykorúaknak kell tekinteni (1600/1941. M. E. sz. r. 1. §-a). Ezen az alapon azonban nézetem szerint csak azok érhették el 24. életévük betöltése előtt a nagykorúságukat, akiknek a visszatért területen községi illetőségük volt. Az önjogúságot kizáró gondnokságra az 1877:XX. tc. 28. §-ának a)', b), c) pontjai és az 1885.-VI. tc. 1. §-a az irányadó. Az önjogú akkor, addig és abban a vonatkozásban van cselekvőképtelen állapotban, amikor, amíg és amilyen vonatkozásban az esze használatától, értelmes akaratelhatározási képességétől meg van fosztva. Ez az állapot elmebetegség, elmegyengeség, vagy átmeneti öntudatlanság, múló elmezavar következtében állhat be. Az elmebeteg csak viszonylagosan, vagyis csak annyiban cselekvőképtelen, amennyiben a cselekvőképesség elbírálása szempontjából irányadó időpontban, a kérdéses cselekmény (jognyilatkozat) áltál meghatározott irányban az értelmes akaratelhatározáshoz szükséges képessége hiányzott. Ezt eseUjlaki i. m. 52—53. o.