Magyar jogi szemle, 1942 (23. évfolyam, 1-19. szám)

1942 / 1. szám - A büntető és a polgári eljárás viszonya. 1-2. [r.]

2 esetén az eljárás a sértett fél panaszára, vádjára indult meg, s ill. utóbbi esetben népvádra is.3) A panasz az istenekre, s ill. a kereszténység elterjedésével a Mindenhatóra való hivatkozással és az eskünek egyidejű letételével terjesztetett elő.4) A jogsértő a keresettel, váddal szemben csak esküvel (líeinigungseid, iuramentum purgationis) tisztázhatta magát, ha pedig a panaszlott akár azért, mert infamis volt, akár pedig, mert a panaszos által állítottak köztudomásúak voltak, esküt nem tehetett, ez esetben a maga részéről istenítéletnek való alávetését ajánlhatta fel, s a bíróság ennek eredményéhez képest hozta meg határozatát.5) Az uralkodó, s belterjesen ápolt vallásosságnak megfelelően alakult s vallásos elemekkel teletűzdelt büntető és polgári eljárás között eltérés nem volt. így volt ez a germánoknál,0) burgundoknál,7) keleti gótoknál,8) longobárdoknál9) és nálunk is.10) a vegyesházi királyok alatt. Budapest. 1899. 249—276. o., Balogh—Edvi— Vargha: I. m. I. köt. 9—10. o. A későbbi időkben ez a helyzet csak annyiban változott, hogy a kereszténység s ül. az egyház tekintélyének a megerősödése folytán a vallásos elemek az eljárásban még belterjesebbé váltak, az esküket, istenítéleteket szent helyen, egyháziak jelenfétében és segédlete mellett végezték.11) Egyházi befolyásra vezethető vissza a fentebb ismertetett alaki bizonyításnak anyagivá való átalakulása, az ú. n. inquisitionalis* tanúbizonyításnak mindkét eljárásba való bevezetése. Ez volt az az utolsó momentum, amely a két eljárást még közös alapon tartotta.12) ' Ezt követőleg a két eljárás teljesen különvált. Kialakult a titkos és kínvallatásra felépített büntető-, s az eshetőségi elvvel korlátok közé szorítani igyekezett, de mindamellett végnélkül elnyúló írásbeli polgári peres eljárás. 3) Balogh Jenő—Edvi Illés Károly—Vargha Ferenc: A bűnvádi perrendtartás magyarázata. Budapest, 1898. I. köt. 141. o. 4j Brunner H.—Heymann E.: Grundziige der deutschen Rechfsgeschichte. München-Leipzig. 1921. 81. o. 5) Wetzell G. W.: System des ordentlichen Civilprozessss. Leipzig. 1878. 188—189. o., Brunner—Heymann: I. m. 21. o., 82. o., Balogh—Edvi—Varga: I. m. I. köt. 141. o. 6) Bethmann—Hollweg M. A.: Der germanisch-romanische Zivilprozess im Mittelalter. Bonn. 1868. IV. köt. 15—17. §., Balogh—Edvi—Varga: I. m. I. köt. 141—142. o. 7) Bethmann—Holweg: I. m. IV. köt. 39. §. 8) Bethmann—Holweg: I. m. IV. köt. 56. §. 9) Bethmann—Holweg: I. m. IV. köt. 376. o. 10) Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és u)' Fehr Hans: Deutsche Rechtsgeschichte. Berlin-Leipzig. 1925. 198. o., Brunner—Heymann: I. m. 81. o. 12) Fchr: I. m. 198. o., Brunner—Heymann: 1. m. 85. o.