Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Nagy Antal: Eltérések és ellentétek a bírói joggyakorlatban az elmebetegségeknek a jogi cselekvőképességre való hatását illetőleg

64 menyéből az 558. sorszámú (1352/89. ügyszámú) határozat idézheti"), amely a „szabadelhatározást kizáró elmezavarról" intézkedik. Az 1922. április 22-én P. V. 5756/1921. sz. a. kelt ítélet az aggsági elmezavarodottságra mint elmebajra nézve azt mondja ki, hogy „habár . . . téveszmékkel és az ítélőképesség meghamisításával járó baj, mégis a szabad elhatározási képesség hiányát csak akkor lehet okszerűen feltenni, ha meggyőződés szerezhető arról, hogy az illetőnek téveszméi voltak és általában ilyen téveszmék uralma alatt állott." A P. III. 759/1932. sz. ítélet egy ajándékozás megtámadásával kapcsolatban ugyanígy mondja ki, hogy: „A jogi értelemben vett cselekvőképtelenség megállapítását esetszerűen kell vizsgálat tárgyává [enni abban az irányban, hogy az elmebaj oly mértékben hatott-e a cselekvő személy értelmére és akaratára, hogy a jogügylet kötésének időpontjában a jogügylethez szükséges irányban hiányzott az értelmes akaratelhatározáshoz való képesség, — amit — a jogügylet kötésének időpontjában eső tények, nyilatkozatok és magatartás alapján kell elbírálni." Ugyanennek a tanácsnak P. III. 2041/1933. számú ítélete viszont vallásos téveszmékkel járó tébolyodottságban szenvedő s így elmebetegnek tekintendő egyén gondnokság alá helyezésére vonatkozólag elvi éllel mondja ki, hogy: „Az 1877. évi XX. tc. 28. §-ának a. pontja kifejezetten az elmebetegség fennforgását és nem az egyén ügyviteli képtelenségét teszi a gondnokság alá helyezés elemévé." A P. III. 6102/1933. sz. ítélet egy elmebajosság címén gondnokság alá helyezett nő által gondnokságát megelőző időben kötött vételi szerződés megkötésével kapcsolatban az imént idézettől eltérően újból azt az álláspontot foglalja el, hogy az elmebeteg cselekvőképessége az adott körülményeknek és annak figyelembevételével bírálandó el, hogy „az elmének, az öntudatnak és központi idegrendszernek különben is kimeríthetetlen változatosságú kóros elváltozásai és zavarai nem okvetlenül zárják ki az értelmes akaratelhatározást, hanem a meglévő körülményekhez képest ugyancsak kimeríthetetlen változatossággal szabadon hagyhatják bizonyos irányban az értelem és akarat zavartalan működését." E határozat és az előbbi határozat közti különbségnél figyelmet érdemelhet az, amire a bevezetésben, mint az eltérés lehető okára céloztam, hogy az egyik határozat gondnokság alá helyezési ügyben hozatott, — tehát a gyámügyi törvény 28. §-ának a.) pontja alapján, az utóbbi pedig a gondnokság alá helyezést megelőző időbeli, tehát gondnokságon kívüli cselekvőképességet döntötte el, szabadabb magyarázattal. Ettől az állásponttól eltéréssel azonban a P. I. 5461/1936.—320. számú kúriai ítélet a gondnokság alá helyezés kérdésétől függetlenül a végrendelkezési képesség hiányát és ez alapon a végintézkedés érvénytelenségét már egyedül azon az alapon megállapítandónak mondotta ki, hogy az örökhagyó végintézkedése tételének idejében elmebajos volt, kóros téveszméi voltak, s kifejezetten felmenti a végrendeletet megtá-