Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 3. szám - Dr. Sándorfy Kamill: Székelyörökség. Székely öröklés

55 haszonvételre adta s ez nem volt örökölhető. A különleges öröklési jog az ősi magánbirtokra terjedt ki.6 Mint kiváltságos nemes, a székely nem csupán személyében volt szabad, hanem magánbirtoka is szabad volt, az nem a király adományozásából eredett, hanem őseitől háramlott reá és azt régen még hazaárulás vagy felségsértés esetében, azaz perpetuae infidelitatis sem veszthette el.7 Egy hazaáruló székelynek azt a birtokát, ami nem a Székelyföldön, hanem vármegyei területen volt, Mátyás király 1481-ben Báthory Istvánnak adományozza, „azoknak kivételével, amelyeket a székelyek között bírt," tehát a székelyörökség kivételével,8 amelyhez a király sem nyúlhatott. Az 1505. évi udvarhelyi Constitutio9 ugyan rést tört ezen. amikor azt mondja, „ha Bírák közzül valamellyik Istenét elfelejtvén, és a maga idvességét is hátra hagyván, vagy könyörgésért vagy ajjándékért vagy pedig maga hasznáért az igaz útból valamelly felé kitérne, az ollyan mindjárt örök számkivetésre Sententziáztassék, mellynek minden ingó. bingó marháit és örökségeit is elveszesse," — a következő évben megtartott agyagfalvai Constitutio azonban visszaállítja a székelyörökség eredeti rendeltetését, mondván, hogy a pártütőtől, aki „közösséges végezésünknek rontója, ki közöttünk méltatlan és Nemzetünknek árulója, minden tisztességét és becsületét elveszeszsze, ne is legyen azután soha örökké szabad Törvényben venni, semmi Tisztet is ne viselhessen és itt Székeli)- Országban soha ne is lakhassék, mindazonáltal, ha mi öröksége lészen, az ő igaz örökössire maradjon . . ." De a II. János király idejében 1562-ben tartott segesvári gyűlésen alkotott 1. Artikulus utal arra, hogy „a székelyek régi szabadságukban bízván, hogy eök Jószágokat, örökségeket el nem vesztenének," „feltámadtak a király méltósága s országunknak békességes állapota ellen, azért . . . végeztük, hogy ilyen esetben fejeket, jószágokat és örökségeket elveszessék . . ." A fiscus jogát erőszakolja ismét II. Ulászló privilegiális levele10; „Ha valamely székely in notam infidelitatis beléesnék és ha ezt a hűtlenségét csak a székelyek ellen követte el, akkor székelységét (Siculitatem) veszítse el; ha azonban az ország és ő felsége a király ellen, akkor nemességét és vagyonát (resque et bona) is veszítse és azok a fiskusra szálljanak," — de siet ennek Ulászló mindjárt élét venni: „A király azonban nem adja másnak az ilyen jószágot, mint székelynek vagy olyannak, akik közöttük akar lakni, nehogy ez által a székelyek száma csökkenjen." A későbbi erdélyi jogba mégis belejut a fiscus joga. Az Approbatae Constitutiones II. Bész az Articulus I—VlII-ban rendel6 Connert János: A székelyek intézményei a legrégibb időktől az 1562iki átalakulásig. Kolozsvár, 1901. 7 Connert: id. mű 99. 1. 8 Székely Oklevéltár I. kötet, 238. lap. 9 Kilyéni Székely Mihály: A nemes Székely Nemzetnek Constitutiói 1818. év 24. stb. 1. 10 Székely Oklevéltár III. k., 142. 1.