Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 1. szám - A rablás bűncselekménye

16 Az ilyen emberek, a mámor elszállta után nem emlékeznek tettükre és ők bánják legjobban, hogy ilyen ügybe keveredtek. Másként áll a dolog az olyan, ugyancsak csapszékekben időző embereknél, akik az ital hatása alatt kérkedni szoktak azzal, hogy mennyi pénzük van s azt mutogatják is. Fizetnek mindenkinek, nótákat huzatnak és legtöbbször a megvendégelt személyek azok, akik a korcsmából való távozásuk után őket meglesik és pénzüket erőszakkal elveszik. * Különösen városokban, igen sok munkát ad a közbiztonsági szerveknek, a lépten-nyomon megismétlődő álrablásoknak a bejelentése. Időnként szinte járványszerűen lép fel ez a tünet és az álsértettek, kifogyhatatlan ötletességgel adják elő, a különféle rémmeséket. A meg nem történt rablásoknak koholása a legtöbbször, valamely másik — a sértett által elkövetett — bűncselekmény leplezését szolgálja. Az álsértett ezáltal akarja magáról a figyelmet elterelni és ártatlanságának a látszatát kelteni. Az ilyen fajta meséknek szenvedő alanyai elsősorban a pénzbeszedők, kifutók és házmesternék, akik a rájuk bízott árut vagy pénzt sikkasztják el és hogy sikkasztásukat leplezzék, rablási helyszínt rendeznek meg. E téren sokszor odáig mennek, hogy hosszas ájulást színlelnek és testükön még sebeket is ejtenek. Budapest egyik külvárosának a szélén, a vasúti vágányok mellett, egy fiatal férfi feküdt, akinek ballába erősen össze volt roncsolva. A reábukkanó cirkáló rendőrnek azt adta elő, hogy foglalkozására nézve kifutó s a beszedett pénzzel, éjszakának idején hazafelé tartott, amikor négy ember megtámadta, összevissza verte és a beszedett 60 pengőt tőle elvette. Az orvosi vizsgálat, a lábsérülésen kívül semmiféle, ütéstől eredő sérülést nem tudott megállapítani. Végül is a kifutó beismerte, hogy a 60 pengőt elitta, mámoros fővel össze-vissza bolyongott s eközben ütötte őt el egy vonat. A rablás meséjét azért találta ki, hogy sikkasztását leplezze. Egy másik gyakori ok, amely mesék kitalálására indít egyeseket, — a házastársaknak egymástól való félelme. Az asszony elkölti a háztartásra adott pénzt és pedig legtöbbször ruhára, cicomáskodásra s a férjétől való félelmében rablási helyszínt készít. Egy székhez kötözi önmagát, beköti vagy betömi a száját, végigfekszik egy heverőn s ájulást színlelve várja míg reáakadnak. Néha, hogy előzetes dulakodást is bizonyítsanak, még karcolásokat is vagy kisebb horzsolásokat is ejtenek magukon. A könnyebb bútoroknak feldöntögetése, mint a dulakodás jele szintén elmaradhatatlan, úgyszintén a szekrényből való kiszórása, főleg természetesen abból a szekrényből, amelyben a pénzt tartani szokták.