Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 13. szám - A visszafoglalt délvidéki területek igazságügyi szervezete

279 tevékeny parlamenti képviselő. A tengeri jogról, valamint egyes büntetési rendszerekről s azok reformjáról szóló alapos tanulmányait annak idején a francia jogi irodalom nagy elismeréssel fogadta. 25-én született 1835-ben a Nordhausen melletti Wolkramshausenben a közigazgatási jog nagynevű német tudósa: Róbert Hue de Grais, belügyminiszteri tanácsos, majd potsdami kormányzósági elnök. A porosz és német közigazgatási jogot tárgyazó egyik nagy munkája, amely 1882-ben jelent meg Berlinben, — később tizenhat kiadást ért. 31-én halt meg Halléban 1741-ben, — tehát éppen most kétszázadik esztendeje, •— a kiváló német humanista jogász: Johann Gottlieb Heineccius, előbb hallei, aztán franekeri, majd Odera-melletti — frankfurti jogtanár. Jeles bölcsészeti és jogi munkáinak nyolc kötetes gyűjteménye, amelynek címe: „Opera ad universam jurisprudentiam, phiiosophiam et litteras humaniores pertinentia" — sok kiadást ért a XVIII. század közepén. Jogi és filozófiai kézikönyvei hosszú időn keresztül nagyon elterjedt és elismert forrásművek gyanánt voltak ismeretesek. — Szeptember hó. — 15-én született Kottbus-ban 1834-ben az aranyvalutának végsőkig elszánt harcosa: Richárd Koch, a német birodalmi bank elnöke, aki mint jogi író is első helyet vívott ki magának. Számos nagy tanulmányt írt és adott ki a pénzügytan, kereskedelmi- és váltójog fontos reformkérdéseinek köréből, amely írásai neki hazáján kívül is nagy elismerést szereztek. 75-én halt meg Göttingenben 1844-ben, nyolcvan éves korában Gustav Hugó göttingeni egyetemi tanár, aki a hírneves Friedrich Kari Savigny berlini egyetemi tanárnak nagytudású társa volt az ú. n. jogtörténeti iskola megalapításában. Ennek a rendszernek szolgálatában álló s Berlinben kiadott hatalmas müvei, amelyek egyenként is sok kötetre terjednek, — máig is értékálló alkotásai a német jogi irodalomnak. 17- én született az abaujvármegyei Enyickén, 1750-ben a XVIII. század jeles magyar egyháztörténésze és egyházjogásza: Szvorényi Mihály, a budai egyetem volt technológia tanára és apátplébános. Megelőzően Zágrábban, Pesten, Pozsonyban és Veszprémben tanárkodott. A keresztény egyház és vallás történetét tárgyazó két kötetes nagy munkáját Pozsonyban adta ki 1789-ben, míg a magyar egyházjogot ismertető és magyarázó tanulmánya Veszprémben jelent meg három részben 1804—1805-ben. Keszthelyen halt meg hatvannégy éves korában. 18- án született Luccaban, 1805-ben a világhírű olasz kriminalista: Francesco Carrara, a pisai egyetem volt tudós professzora, majd szenátor. A Magyar Tudományos Akadémia kétkötetes kiadásában jelent meg nyelvünkön (fordítója: Beksics Gusztáv) leghíresebb büntetőjogi munkája, az eredetileg kilenc kötetre terjedő „Programmá del corso diritto criminale", amely hat évtizeddel ezelőtt valóságos forradalmat robbantott ki a büntetőjog irodalmában azzal az ismeretes alaptételével, hogy a jogi védelem a büntetőjog alapköve és a bűncselekmény nem ténybeli, hanem jogi tény. Irodalmi alkotásai új korszakot nyitottak meg a büntetőjog sarkalatos kérdéseiben. Szintén számottevő nagy munkája még a hét kötetes „Opuscoli di diritto criminale."