Magyar jogi szemle, 1941 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1941 / 5. szám - Székelyörökség. Székely öröklés. 2. [r.]

89 I. nálunk V. Ferdinánd 1836-ban megerősítette az 1486-ban gróf Bátori István erdélyi vajda és székelyek ispánja által törvényesen kiadott „itéletlevelet,"12 amely Szent Györgyi Barabás hagyatéka ügyében megállapította, hogy nevezettnek két fia volt, Bálás és György. Bálás meghalt, két leány — Hídvégi Mikó Lőrinczné Szent Györgyi Márta és Szent Annái Tót Miklósné Szent Györgyi Anna — hátrahagyásával. Az erdélyi vajda előtt a két leány a nagyapáról, Barabásról, maradt székelyörökség reájuk eső része kiadását kérte Györgytől, a ki ezzel szemben azzal érvelt, hogy a két asszonyt semmi sem illeti, mert ,,ő volna a fiuörökös azon örökségekben." De beavatkozott a perbe Barabás elhalt leánytestvérének fia, Vitézlő Tamási Péter és ugyancsak elhalt másik, Márta nevű leánytestvérének leánya, Kerelői Pálné Szent Györgyi Márta és azon az alapon, hogy Barabás testvéreitől származnak, hogy „egy atyától és anyától születtek," az „örökségekben részt akarnak kapni az ország törvénye szerint." Az ítélet szerint a vajda „Kolozsváron Vallástevö Szent Gál Innepén némely Királyi Dolgok meghallása és elrendelése végett hozzánk jött és megjelent bizonyos Nemesekkel és fő Székelekkel" együtt volt a perlekedők megjelenésekor és „azon Fő Székelek Tanátsokból azon Székelekkel az ő Törvények és szokások szerént a nevezett örökségek tárgyában ilyen ítéletet tett:" „Hogy az említett Asszonyok és Szent Györgyi György őseinek t. i. Barabásnak örökösei, Hivatalai és Tisztségei, ugy és azon Joggal láttatnak illetni Mártha Asszonyt a Lőrintz és Annát nevezett Tót Miklós Nőiket, mint Györgyöt és köztök egyenlőleg kell feli osztódni, —Tamási Péternek pedig és Mártha Asszonynak, a Pál nőjének, addig, mig Györgynek és Márta s Anna asszonyoknak Maradványjok és örökösök léend, az örökségekhez semmi Jogok és Tulajdonságok nem lehet, valamint a Székeleknek előttünk fel világított Törvényei tartják." — Az ítélet értelme szerint tehát Szent Györgyi Barabás után a fiai örökölnek, illetőleg az egyik elhalt fiú után ennek leányai, mint fiúleányok (így szól a későbbi 1555. évi udvarhelyi törvények [1. fennebb] 21. pontja is) s amíg ezek maradványai, örökösei ki nem fogynak, Barabás testvérei leszármazottainak nincs öröklési igényük. Mindezek a régi ítéletek tanúsítják, hogy a székely öröklés az 1853. évi szeptember hó 1. napja, vagyis az osztrák polgári törvénykönyvnek Erdélyben hatályba lépése előtt még fennállott, az 1555. évi udvarhelyi törvénynek megfelelően. De hallgassuk meg, mit hirdettek a székely öröklésről régi jeles magán jogászaink. Az erdélyi jog nagy tudósának, Dósa Eleknek, kommentárja szerint:13 „A székely örökséget fitestvér nem létekor öröklő leány fiúleánynak (praefecta naturális) szokott neveztetni, aki az Appr. Constit. 3. R. 76. Cz. 4. pontja szerint, ha jobbágyemberhez ment férjhez, megfosztathatott öröksége birtokától oldalágbeli közelebb álló firokona által 12 Lötsey id. mű 69. lap. 13 Dósa Elek: Erdélyhoni jogtudomány, Kolozsvár, 1861. II. k., 381. 1.