Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság
278 ami az egész magyar pénzügyi bünetőjogon keresztül vonul. Helyesen jegyezi meg Eszláry, hogy régi jogszabályokat „nem lehet megfiatalítani azzal, hogy elavult tartalmát a modernebb szövegezés köntösébe burkoljuk". Sajnos tényleg ez történt majdnem az egész magyar pénzügyi büntetőjogban. A felvilágosodott abszolutizmus rendőrállamának XVIII. századi szabályai érvényesülnek nem egy helyen átszövegezett formában. Eszláry bemutatja a kísérletet az Általános Harmincadrendtartásban, a Harmincadhivatali Utasításban a vámjövedéki kihágásokban az új jövedéki büntetőjogban. Ismerteti a kísérletre vonatkozó speciális jogszabályokat. Külön tárgyalja az adócsalás vétségének és bűntettének kísérletét. Nagyon helyesen a kísérleti bűncselekmény területén az objektív felfogáshoz csatlakozik, s ezért kiemeli, hogy a pénzügyi büntetőjogban a bevégzés tételes fogalom. Eszláry szerint „a jog a befejezett „bűncselekmény tételes fogalmával határkövet állít az emberi cselekedetek labirintusában. Hogy aztán ennek vagy annak a cselekedetnek az abszolút jótól az abszolút rosszig terjedő ösvényén hol rakja le ezeket a határköveket, az már nem a pénzügyi büntetőjog, hanem az állam pénzügyi érdekeit szem előtt tartó kriminalpolitika feladata". De ez a kriminalpolitika sem nélkülözheti a pénzügyi büntetőjognak eddig úgyszólván csak nyomokban meg lévő dogmatikáját. Sajnos seholsem tapasztalható annyi ötletszerűség mint éppen ezen a területen. Eszláry munkája hasznos útmutató nemcsak a gyakorlat embereinek, de a pénzügyi jog kodifikatorainak is. A pénzügyi büntetőjoggal kapcsolatban napjaink szólamai helyett ideje volna igazi elmélyülésnek. Erre is szép példát mutat a szerző tanulmánya. A IV. Büntetőjogi Továbbképző Tanfolyam pénzügyi büntetőjogi előadását nem tették lehetővé az illetékes hatóságok, általunk nem ismert indokolásból. Reméljük azonban, hogy Eszláry Károly további irodalmi működése még sok érdekes részletére fog rávilágítani ennek a kevéssé művelt és egyesek által talán lenézett, de rendkívüli fontosságú és szépségű jogterületnek. Dr. Jenes Árpád „Védjegy- és Versenyjog" cím alatt megjelent május havában — mint a Magy. Iparjogvédelmi Egyesület hivatalos közlönye — egy új szaklap, amely feladatául tűzte ki az iparjogvédelmi joganyagnak irodalmi művelését és terjesztését, még pedig — tekintettel e joganyagnak nemzetközi természetére — a külföldi joginak figyelembe vétele és ismertetése mellett. Örömmel üdvözlöm ezt a havonkénti füzetekben megjelenő új szaklapot. Nálunk — sajnos — kevesen foglalkoznak ezekkel a sze- . mélyiségi jogból fakadó, a szellemi tulajdont rendező fontos kérdésekkel. Bámulatos, hogy ez a nemtörődömség azokban a körökben is észlelhető, amelyeket ezek a kérdések (szabadalmi jog, " édjegyjog, versenyjog, szerzői jog stb.) közvetlenül érintenek."
