Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 3. szám - Elvi kérdések az újabb munkajogban

61 A munkaidő és a munkabér szabályozására kiadott rendeletek száma a folyó és november hó végéig elérte a 272-őt, beleértve azokat is, amelyeket időközben egyes újabb rendeletek már hatályonkívül helyeztek, vagy módosítottak. Ezekből ma kb. 170 van hatályban. Természetes, hogy a rendeleteknek ekkora tömegében nem könnyű a tájékozódás. A budapesti bíróságoknál különböző rendszerű nyilvántartásokat vezetnek a rendeletek tömegének számontartása céljából. Még így is nehéz feladatot ró a bírákra és ügyvédekre a rendeletek kellő megismerése és alkalmazása, amit jelentékeny mértékben megnehezít az a körülmény is, hogy a legkülönbözőbb szakmáknak soha nem hallott fogalmával és szakkifejezéseivel kell előbb megismerkedniök és csak azután kerülhet a sor a tulajdonképeni jog alkalmazására. A rendeletek sokfélesége szempontjából csak annyit emelek ki, hogy ezek, elkezdve a kubikos és rakodó munkásokon, folytatva a nadrág- és harisnyatartó, öblös üvegeket előállító, és az összes egyéb ismertebb iparokon keresztül, egészen a pénz- és biztosító intézeti tisztviselőkig, szabályozzák a törvényben megjelölt kérdéseket, mindig a legnagyobb mértékben figyelembevéve az egyes iparágak különleges sajátosságait. Ujabban már észlelhető a rendeletek szerkesztésében az a törekvés, hogy a rokonszakmák szabályozását igyekszik egy-egy rendeletben összpontosítani. így többek között a 31.033/1939. XIII. Ip. M. számú rendelet ,,fa- és csontipar" címszó alatt egyesítette az eddig tizenegy rendeletben szétszórt anyagot. Ez feltétlenül könnyebbé fogja tenni a tájékozódást, viszont azzal a kikerülhetetlen hátránnyal jár, hogy a címszó nem tünteti fel pontosan, hogy milyen iparágakat ölel fel a rendelet. A „fa- és csontipar" megjelölésből pl. valószínűleg nem fog arra gondolni a jogkereső, hogy a vesszőseprő-kötő és raffia-fonó munkabéreket is itt fogja megtalálni, bár lényegében ezek a munkások is fatermészetű anyaggal dolgoznak. * Ezek után a törvény fejezeteinek sorrendjében haladva vizsgáljuk meg, hogy milyen elvi kérdések merültek fel annak gyakorlati alkalmazásában. I. MUNKAIDŐ. A törvény első fejezete a munkaidőről szól és a kiadott rendeletek határozzák meg pontosan a túlóra fogalmát. Lényegében olyképen, hogy általában túlórának tekintendő tisztviselőknél a heti 44, egyéb személyzetnél pedig a heti 48 órán túl végzett munka. Ezekért túlóradíj jár, amely a rendes óra díjánál legalább 25%-kal magasabb. A különböző rendeletek ez alól kivételeket tesznek és napi egy-két túlórát kivételesen külön díjazás