Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1940 / 3. szám
46 sága annak, hogy épségben áll fenn most is az az ősi magyar áldozatkészség, amely minden szabadságról, minden jogról, minden előnyről le tud mondani, ha meg van győződve arról, hogy ezt az áldozatot — ahogy a régiek mondták: a haza oltárára helyezi —, vagy ahogy most mondják: a közösség érdekében hozza meg. Dr. Puky Endre, a m. kir. Közigazgatási Bíróság elnöke: A világ kavarog, örvénylik körülöttünk. Népek, államok, társadalmi, erkölcsi világnézetek, örölkéletünek hitt emberi eszményképek, az egész európai kultúra építménye recseg eresztékeiben. Nemcsak Európa államai, évezredes kultúrája, hanem ennek öszszetartó ereje, a krisztusi tanokból kikristályosodott, alkalmazott erkölcs, a jogi eszmények, a politikai, társadalmi erkölcs és az ezek alapján kialakult egyes világnézetek, szóval a legfőbb emberi értékek állanak kataklizma előtt. A világ kavargásának és örvénylésének hullámai a nemzetek és a társadalom mélyéből eddig eltemetett jelenségeket veinek felszínre s ezt olyan tömegben teszik, hogy az emberi elmének csak pillanatfelvételeket van alkalma róluk készíteni. Az emberi elme ezeknek az elementáris erővel felszínre vetődött jelenségeknek a tömegét közös jellemzőjük kiválasztásának, törvényeik és összefüggéseik megállapításának munkájával alig győzi nyomon követni. Még kevésbbé van módja ezekből, az anyag bőségére nézve még az emberiség történelmének egész korszakait is felülmúló jelenségekből sebtiben levont és a modern híradási technika felhasználásával melegiben világgá kürtölt elméleteket a kritika bonckése alá venni. Az időnek és munkánknak egyéves határán állunk. Mulasztást követnének el, ha ebben a pillanatnyi nyugságban nem ragadnék meg mi is az alkalmat arra, hogy a jelenségeknek ben műnket legközelebbről érdeklő csoportját figyelve, a gondolkodásnak előbb említett módszerével nem állapítanók meg az azok talajából kinövő tanulságokat és nem igyekeznénk hozzájárulni ahhoz, hogy a jelenségek tömegében lehető tiszta képet próbáljunk teremteni. Ennek a törekvésnek során azokon a kapcsolatokon keresztül, amelyek az erkölcs, az igazság, a jog, a jogszolgáltatás és a mi működésünk között fennállanak, azt kell az állambölcselet és a közjog szemüvegén át megvizsgálnunk, hogy a jelenlegi középeurópai állami szervezetek terjeszkedési törekvései bírnak-e és minő erkölcsi és jogi indokoltsággal s próbáljuk rendszerező megvilágítás alá venni ezeket a körülöttünk, sőt bennünk is zajló és így a mi állami életünkre nézve is létfontosságú kérdéseket. Az említett jelenségek közül elsősorban a hódítással, annak morphológiájával, erkölcsi indokoltságával, valamint a hódítá-