Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 3. szám

44 formájában nyilvánul meg. Ezt a szempontot tartja szem előtt a törvény akkor, amikor honvédelmi szolgáltatások igénybevételét honvédelmi szempontból halaszthatatlan magángazdaság munkák elvégzése, a háborús események folytán elpusztult, vagy megrongált magánjavak közerővel való helyreállítása céljából is lehetővé teszi. Ha figyelembe vesszük, hogy a honvédelmi törvény a honvédelmet érintő bármilyen érdekből a vagyontárgyaknak szinte kimeríthetetlen sorozatát a köz szolgálatába állítja, önkéntelenül is arra a megállapításra jutunk, hogy a tulajdonjog klasszikus dogmatikai meghatározása, amely szerint az teljes és kizárólagos jogi uralmat biztosít a dolog fölött, — ennek a törvénynek az érvényesülési körén belül — alig áll fönn többé. A magántulajdon elvének ezt az alig tagadható áttörését a közérdekű, életbevágóan fontos célon kívül elviselhetővé teszik a törvénynek azok a rendelkezései, amelyek az áldozathozatalra kötelezett lakosság méltányos védelmét célozzák. Valahányszor az államhatalom az egyestől anyagi természetű áldozatot kíván, előtérbe nyomni a kártalanítás szempontja, amely minden kisajátításszerü intézménynek egyik legfontosabb kérdése. Minden kultúrállam jogrendszerének, hazai jogunknak is, alapvető tétele, hogy azokért a vagyoni áldozatokért, amelyeket a közhatalom a közérdek céljára egyesektől követel, az állam őket kártalanításhoz juttatja. Ha tehát az állam az egyes vagyonát közérdekből igénybeveszi és őt ezzel az igénybe nem vett személyekkel szemben egyenlőtlenül sújtja: ezért őt a közvagyonból kártalanítja. Ahhoz tehát, hogy a vagyonában érintett személynek kártalanításához legyen joga, nem szükséges a törvény kifejezett rendelkezése; ahhoz azonban, hogy a közhatalom kártalanítás nélkül vehesse igénybe az egyes vagyonát, kifejezett törvényes parancs kívántatik. Ha a honvédelmi törvénynek a honvédelmi szolgáltatásokért járó és térítésnek nevezett kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy azok nagyban és egészében megfelelnek annak az elvi szempontnak, amelyet a jogtudomány és a magyar jogrendszer mindezideig követett. A honvédelmi törvény 85. §-a ugyanis általános szabályként kimondja, hogy a honvédelmi szolgáltatásokért térítés jár. Hozzáteszi ugyan, hogy nem jár térítés, ha a törvény másként rendelkezik, de a szabályozásnak ez a módja nyilvánvalóvá teszi, hogy a honvédelmi törvény is a kártalanítást tekinti szabálynak, a kártalanítás inéllkül való igénybevételt pedig kivételnek. Ilyeta kivételes rendelkezés foglaltatik a törvény 95. §-ában, amely szerint a csapatok táborozása, továbbá a hadianyag és más készletek elhelyezése céljára szükséges szabad telkeket birtokosaik