Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1940 / 1. szám - A sajtóhelyreigazítási jogról
26 annyira ellenkezik a St. szellemével, hogy annak a törvényszék álláspontja szerint törvényes alapja nincs." A tvszék fenti indokolása nézetünk szerint abban a hibás nézetben gyökeredzik, amely a res judicata elvét összetéveszti a panaszosnak a St. 22. §. 3. bekezdésében biztosított azzal a jogával, hogy a törvényes kellékeknek meg nem felelő nyilatkozatát a tárgyalás során módosítsa. A panaszosnak pedig ez a joga, — ily értelmű törvényes rendelkezés hiányában —, nem magyarázható úgy, mint amely kizárná azt a szélesebb körű jogát, hogy újabb helyreigazító nyilatkozatot intézhessen a felelős szerkesztőhöz, s annak nem közlése esetén panasszal fordulhasson a bírósághoz. A St. szellemének viszont éppen a panaszos jogainak minél teljesebb biztosítása és körülbástyázása felel meg, ezt a célt hivatott szolgálni a helyreigazítási eljárás sürgőssége és gyorsasága, valamint határozott időponthoz való kötöttsége is, nempedig a panaszlottnak a zaklatástól való megóvása. A panaszlott az egy hónapi határidő megállapítása mellett, amely határidőn belül a helyreigazítás tőle joghatályosan kérhető, a felesleges zaklatástól amúgy is meg van védve. A felek ügyvédi képviseletével kapcsolatban felmerülő költségekre vonatkozóan a St. 22. §. 1. és 2. bek. rendelkezik. Felmerülhet azonban az a kérdés is, hogy a panaszos abban az esetben, ha a nyilatkozatát a tárgyalás során módosítja, a panaszlottnak okozott költségek viselésében elmarasztalandó-e? Egy konkrét eset kapcsán a bttő tvszék Bf. I. 13918/1937/3. sz. Ítéletében megállapította, hogy ily esetben a panaszost a panaszlottnak okozott költségek megfizetésére kötelezni kell.4 Az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően a panaszlott szerkesztő a felmerült költségek viselésére abban az esetben sem kötelezhető, ha a helyreigazító nyilatkozat közzétételét a panaszlott szerkesztőtől a panaszos jogán ugyan, de saját nevében ügyvéd kérte, s megbízatás szabáyszerűen, — meghatalmazás csatolásával —, nem igazoltatott. (Bttő tvszék Bf. II. 10091/1938/4.; Bf. II. 8630/ 1939/3.) A St. avégett, hogy a panaszlott szerkesztőt törvényes kötelezettségének teljesítésére birja, szankciót is alkalmaz. Ezzel kapcsolatban, a St. 23. §. 2. bekezdésére utalással csak azt akarjuk még kiemelni, hogy úgy az újbóli közzétételre való kötelezés szükségessége, mint a nyilatkozatnak a mulasztó szerkesztő költségére más időszaki lapban való közzétételének elrendelése tisztán bírói mérlegelés tárgyát képezi. 4 „A kir. törvényszék" — mondja az Ítélet indokolása —, „kötelezte a panaszost a panaszlottnak okozott költségek viselésében, mert nem az eredeti, hanem a tárgyalás során módosított nyilatkozat közzétételére köte leztetett a panaszlot és ily esetben a panaszlottat költség illeti meg."