Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A német büntetőjogalkotás a háború alatt

297 Az anyagi büntetőjog terén egész sereg új, igen jellegzetes tényálladékkal találkozunk. A különleges rádiórendszabályokról szóló 1939 szeptember 1-i rendelet 1. §-ában büntetendővé nyilvánítja a külföldi rádió állomások adásának szándékos vételét, a 2. §. pedig az olyan külföldi rádióhíreknek terjesztését, amelyek a német nép ellenálló erejének gyengítésére alkalmasak. Nagyon jellegzetes az i bevezetés, ami a központi államvezetésnek a rendelet kibocsátásával követett célkitűzését világítja meg, és amiből idézzük i következő részt: ,, . . . a birodalmi kormány elvárja, hogy minden német felelősségérzetének tudatában becsületbeli kötelességének tartsa azt, hogy elvileg tartózkodjék külföldi adók hallgatásától. Azon néptársak részére azonban, akikből hiányzik ez a felelősségérzet, a birodalomvédelmi minisztertanács a következő rendeletet bocsátotta ki." (Az év elején közreadott hivatalos értelmezés szerint a rendelet 1. §-ában foglalt ,,külföld-hallgatási tilalom" vonatkozik a Németországban tartózkodó külföldiekre is, ami azért érdekes állásfoglalás, mert a rendelet elvi alapja a német néptársakat a központi államvezetéssel szemben terhelő hűségi kötelesség, ami külföldiekkel szemben ebben az alakban nehezen konstruálható meg. Más a helyzet a 2. §. esetében, amennyiben a német szempontból veszélyes külföldi rádióhírek közlése valóban teljes jog- és okszerűséggel eltiltható a külföldiekkel szemben is.) Érdekes büntetőjogi fogalmat konstruál az 1939. szeptember 5-i rendelet a „népkártévők"-ről (Volksschádling). Ilyenné minősül az, aki a kiürített területen vagy önként kiüresített épületekben vagy helyiségekben fosztogat (1. §.), — aki a légitámadás veszélyének elhárítását célzó intézkedések (legjellegzetesebben az elsötétítés) kihasználásával a testi épség, élet és vagyon ellen bűntettet vagy vétséget követ el (2. §.), aki gyújtogat vagy más közveszélyü cselekményt követ el és ezáltal csökkenti a német nép ellenálló erejét (3. §.). Végül a 4. §. a háborúból folyó rendkívüli körülményeknek más bűncselekmények elkövetésénél való kihasználását igen jelentős büntetési-nem és büntetési-tétel súlyosbbító körülménnyé nyilvánítja. Az 1939. november 25-i rendelet 1. §-a a honvédelmet célzó berendezkedések oly rongálását, elpusztítását, stb. bünteti, amelyek veszélyeztetik a német véderő ütőerejét; ugyancsak bűncselekményt képez azonban ily védelmi eszközök és berendezések szándékos és gondatlan hibás előállítása vagy szállítása is. A 2. §. a birodalomvédelem vagy közellátás szempontjából fon tos üzemek rongálását bünteti, a 3. §. pedig a haderőellenes egyesülésekben való részvételt tiltja. Igen jellegzetes a rendelet 4. §-a: ,,Aki szándékosan megszegi a hadifoglyokkal való érintkezésre vonatkozó szabályokat vagy máskülönben a hadifoglyokkal olykép tart fenn érintkezést, ami súlyosan sérti az egészséges népi érzületet, fogházzal, súlyos esetekben fegyházzal büntetendő." (A