Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - Dr. Alföldy Dezsőnek, a budapesti ítélőtábla elnökének beszéde a kir. ítélőtáblának 1940. évi szeptember hó 21. napján tartott ünnepi teljes ülésén

283 kel1 jegyezni, hogy az erdélyi fejedelemség megszűnésével az erdélyi kir. ítélőtábla határozatait a Kolozsváron felállított kir. főkormányszékhez kellett megerősítés végett felterjeszteni. A király ugyanis, aki „Erdély nagyfejedelme" címet vette fel, a felülvizsgáló hatóság útján gyakorolta a táblai határozatok jóváhagyásának jogát. Ezek szerint a XVIII. századtól kezdve a pesti kir. ítélőtábla mellett Marosvásárhelyen volt az ország második ítélőtáblája, — míg azután az 1890 :XXV. t.-c. felállított még 9 ítélőtáblát, — többek közt Kolozsváron és Nagyváradon is. Az évszázados múltra visszatekintő marosvásárhelyi kir. ítélőtábla tehát — épp úgy, mint a pesti, később budapesti kir. íiélőtábla — az ősi magyar alkotmány talajából nőtt ki az igazságszolgáltatás sajátos magyar intézményekép. A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának ez a múltja adja egyúttal magyarázatát annak, hogy a budapesti kir. ítélőtáblán kívül a marosvásárhelyi ítélőtábla mellett szerveztek 1874-ben bírói vizsgabizottságot, 1875-ben pedig ügyvédi vizsgálóbizottságot. S a tradíció gondolatától vezérelve intézkedett az egységes bírói és ügyvédi vizsgáról rendelkező 1913:LIII. t.-c. akként, hogy két vizsgálóbizottság alakíttassék meg, az egyik Budapesten, a másik Marosvásárhelyen. Tisztelt Ünnepi Ülés! Kimondhatatlan az örömünk, hogy az ezúttal visszatért országrészen is a bíróságok ezentúl a magyar Szent Korona nevében fognak igazságot szolgáltatni, annak a Szent Koronának nevében, amely a szentistváni magyar államgondolatnak örök szimbóluma, amely elszakíthatatlan drága kapocsként fűzi össze az ezredéves dicső mult hagyományainak emlékét — a kemény munkával kiharcolandó szebb magyar jövőben vetett hittel, s amely a Szent Korona letéteményese a szentistváni Magyarország teljessége után áhítozó magyar szivek soha el nem halványuló reményeinek, soha el nem lankadó nemzeti célkitűzéseinek. S mi, magyar bírák és ügyészek annál inkább szolgáljuk a Szent Koronában állandó eleven erőként ható állam- és jogeszmét, mennél éberebben őrködünk az állam biztonságán, a jogrend sértetlenségén és a közélet tisztaságán, s mennél inkább ügyelünk arra, hogy jogszolgáltatásunkat a törvényesség, az igazságosság és a pártatlanság szelleme hassa át. Ezektől a gondolatoktól és érzésektől áthatva köszöntjük az ezúttal felszabadult nekünk oly kedves országrészt, s alig várjuk az alkalmat, hogy a visszaállítandó kir. ítélőtáblák új elnökeinek személyében forró testvéri szeretettel üdvözöljük a visszatérő bíróságokat.