Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

259 el, mint az az intézkedés hiány, melyet a szakértelemmel nem rendelkező társadalom tagjai, helyesen érzékelnek. De észreveszik azok a szakértők is, akiknek a szeme előtt folynak le az élet számtalan formában megnyilvánuló jelenségei s a jogos kívánságoknak nem tudnak eleget tenni. E hiány kétségtelenül megvan és kétségtelen az is, hogy annak kiküszöböléséről gondoskodni kell. Tettazonosság — személyazonosság. Irta: dr. vitéz Hárs László gyomai kir. járásbíró. A büntetőtörvénykezési jog meglehetősen elhanyagolt irodalmában alig van kérdés, amellyel többet foglalkoztak volna, mint a tettazonosság problémájával. Ennek ellenére sem az elméleti jogtudomány művelői, sem pedig a bírói gyakorlat nem tud egységes állásfoglalásra és nyugvópontra jutni ebben a kérdésben. Már a kezdet kezdetén nehézséget okoz az egyszerűnek látszó ,,tett" kifejezés különböző értelmezése. Ez ugyanis a 'dinduló pont s miután már itt eltérés van az egyes állásfoglalások védelmezői között, természetesen ez az eltérés megmarad, na ugyan nem növekszik, a végső következtetések levonásakor is. A tettazonosság elve a vádelvből folyik és lényege az, hogy a büntetőeljárás során az ítélet tárgya, vagyis az ítéleti tényleírásban körülírt esemény vagy eseménysorozat azonos legyen a vád tárgyával, azaz a vád által megragadott eseménnyel, eseménysorozattal. A jogi íróknak igen jelentős része1 arra az álláspontra helyezkedett, hogy tett alatt történeti eseményt kell értenünk és hogy a bíróságnak ugyanazt a történeti eseményt kell és szabad ítélete tárgyául vennie, mint amire a vád vonatkozik, amit erre a célra a vádhatóság a bíróság elé tár. Az ő állásfoglalásukat tette magáévá a régebbi bírói gyakorlat is kimondván, hogy ,,a vád tárgya az a tett. amelyet a vádló vádjának előterjesztésekor, mint történeti eseményt előad és az ítélethozatal alapjául megjelöl". A jogi íróknak másik, számban és súlyban igen tekintélyes tábora2 ezzel szemben — a tett fogalmát lényegesen megszükítve — azt állítja, hogy „tett" az a történeti esemény, amely a büntető törvénykönyvek által védett valamely jogi érdeket sért vagy veszélyeztet és ehhez képest tettazonosságon nem kizárólag a történeti eseménynek azonosságát, hanem ezenfelül a jog által vé"dett érdeknek, értéknek azonosságát is kell értenünk. 1 így a többek közt Bennecke, Birkmeyer, Borgmann, Engel, Hubai], stb.. 2 így csak egyeseket említve: Schwinge, Vargha, Baumgarten /., An(ji/al, Finkey, Szöllösy, lrk, Degré, stb.