Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1940 / 13. szám - A nők által elkövetett szemérem elleni bűncselekmények büntetlensége
257 követi el. A gondviselés pedig éppen az a cselekvés, amelyet rendszerint nők gyakorolnak. Mint az az előadottakból és az eddig követett gyakorlatból látható, ez a bűncselekmény csak férfiak által követhető el s míg a törvény velük szemben szigorú álláspontot foglal' el s a hivatalból üldözendőséget hangsúlyozza ki — addig, ha ugyanazt a cselekményt nő követi el, a sértettek hozzátartozóinak még annyi lehetőséget sem ad, hogy legalább indítványozási joggal éllhessenek. Különösen hangzik ez, mert a hivatalból üldözendő esetekben még a büntetési tételt is magasabban állapítja meg a törvény, mert míg az indítványhoz kötött esetekben, a szemérem elleni erőszakot elkövető személyt öt évig terjedhető börtönnel bünteti, — addig azt, aki a hivatalból üldözendő vonátkozásban követi el e cselekményt öt évtől tíz ívig terjedhető fegyházzal sújtja. E kérdéssel kapcsolatos a felügyelet és gyógykezelés tartamának a kérdése, mert míg a hivatalból üldözendő esetek felsorolása mind huzamos tartamú ténykedést jelent, — addig a felügyelet és a gyógykezelés lehet rövid tartamú is és csak egyszeri esetre szóló. Kérdés tehát, hogy ezen utóbbi esetekben alkalmazható-e a törvény rendelkezése? Kérdés azért, mert a ténykedés határai nincsenek megvonva s így éppen ezért vitás lehet az, hogy az ily esetekben helyes-e a törvény általános rendelkezéseit szem előtt tartani. A felügyelet lehet oly természetű is, hogy valamely személy hozzátartozói felkérnek valakit arra, hogy gyermeküket — esetleg más, felügyeletre szorulót —, csak néhány órára vegyenek gondozásba és ezen idő alatt ügyeljenek rá. Ha ezen idő alatt követi el a felügyeletet gyakorló személy, a szemérem elleni bűncselekmények valamelyikét, felelősségre vonható-e a hivatalból üldözendőségre vonatkozó rendelkezések alapján vagy csak indítványra indítható-e meg ellene az eljárás. A gyógykezelésre való bízás megjelölés belső lényege mindenképen hosszabb tartamú, összefüggő folyamatot jelent, ez pedig csak úgy képzelhető el, ha a gyógykezelésre bízott személy, a gyógykezelést teljesítő személy állandó kezelése alatt áll, mégpedig valamely gyógyító intézetben. Valamely orvos vagy más gyógykezelő rendelőjébe való elmenetel vagy akár a kezeltető lakására való hívás és az azután következő kezelés vájjon magában foglalja-e a gyógykezelésre való bízás fogalmát? Ki gyakorolja a rábízást? Csak harmadik személyre vonatkozik-e ez a megjelölés vagy lehet az maga az is, ki gyógykezelésben részesül és saját elhatározása folytán fordul gyógykezelőhöz s bízza magát annak kezelésére. Az egyszeri kezelés, akármelyik helyen és akárki megbízásából, jelent-e gyógykezelésre való bízást s az ily esetekben elkövetett szemérem elleni bűncselekmény a hivatalból üldözendő cselekmények közé tartozik-e?
