Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - Az alkalmazottak joglemondásának érvényessége

12 viszony megszűnte utáni megállapodásokra is ki kell-e terjesz­teni a semmisséget. Az a szociális cél, amelyet a törvényhozó elérni akar, hogy t. i. a munkavállalók olyan ellenértéket kapjanak munkájukért, aminőt a törvény biztosítani kíván, kizárólag a szolgálati szerző­dés tartalma útján valósulhat vagy hiúsulhat meg. A szolgálati viszony megszűnte után létesülő megállapodások, kiegyezések semmi visszahatással nincsenek és nem lehetnek a munka­kínálatra és a munkakeresletre. A munkaadónak számolnia kell a munkavállaló számára a törvényben biztosított ellenértékekre és kedvezményekre terjedő igényekkel és az ennek megfelelő kötelezettségeivel, az igények érvényesítése pedig egyedül a munkavállalótól függ. Az érvényesítésükről való lemondás is semmis a munkaviszony alatt. Ezzel a törvény célja elérve, a munkavállaló érdekeinek védelme a legteljesebb mértékben biz­tosítva van. Továbbmenni szükségtelen és a jog hatalmát meg­haladó törekvés volna. A törvényes igények utólagos érvényesí­tése teljesen a munkavállalótól függ, aki ezt az érvényesítést egészen és végleg mellőzheti. Ettől a szabadságtól megfosztani nem lehet és e szabadságából következik, hogy az érvényesítés terjedelme tekintetében is teljes szabadsága van. Ez a vissza­nyert szerződési szabadság egyetlen munkavállalót sem hozhat abba a helyzetbe, hogy a törvényesnél hátrányosabb feltételek mellett legyen kénytelen munkát vállalni és hogy ezek a feltéte­lek érvényesek legyenek; egyetlen munkaadó számára sem biz­tosítja azt, hogy akár a régi munkavállalója, akár más munka­vállaló magára nézve hátrányosabb feltételek mellett fog munkát vállalni és törvényes igényeit nem fogja érvényesíteni. A törvény védelmére továbbá a munkavállaló csak addig szorul, amíg létfenntartása végett munkát vállalni vagy a vállalt munkát folytatni kényszerült. Ezt a kényszert a törvény minden munkavállalónál vélelmezi, aki a törvényesnél hátrányosabb feltételek mellett vállal munkát és erre a vélelemre van alapítva a semmisség. Magától értetődően nem lehet azonban ezt a vélel­met fenntartani akkor, amikor a szolgálati viszony már meg­szűnt. A szolgálati szerződésből folyó törvényes igények tárgyá­ban a szolgálati viszony megszűnése után létesülő megállapodá­sok tehát úgy az illető munkavállaló, mint általában a munka­vállalók érdekeinek védelme szempontjából teljesen közömbös ügyletek. Semmi célja sem volna tehát az ügyleti szabadság kor­látozásának a munkaviszony megszűnte után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom