Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Az orvosok ellen indított kártérítési perek

Rámutatok továbbá a Pp. 544. §-ára, amelynek értelmében a felülvizsgálati bíróság azt a felet, aki két egybehangzó ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel él, pénzbírságban marasztalja, ha úgy találja, hogy a felülvizsgálati kérelem nyilván alaptalan; a pénzbírságért az ügyvéd felelős. A Pp.-nek ezt a rendelkezését azonban nem alkalmazzák; hogy miért mellőzik, azt nem tudom, holott a törvény nem azt mondja, hogy felülvizsgálati bíróság marasztal/iaí/a, hanem azt hogy marasztalja. Idesorolom továbbá azt, hogy az ügyvédek néznék meg jobban ezeket a pereket. Távol áll tőlem, hogy az ügyvédi karnak, melynek bajait és nehézségeit jól ismerem, — hisz az ügyvédi karból kerültem a bírói székbe — szemrehányást akarnék tenni. Azonban az ügyvédi karban rejlő sok intelligenciánál fogva, fel nem tételezhetem, hogy az ügyvéd már a kereset indításánál, de mindenesetre az első bír. ítélet meghozatala után ne látná a pernek a kilátástalanságát és ne ismerné bíróságainknak ezekben a perekben elfoglalt álláspontját és mondhatom állandó gyakorlatát, de azért mégis felviszik a pert az utolsó fórumig. Miért? Nem tudom; az azonban bizonyos előttem, hogy az ügyvédek akkor, ha a feleket felvilágosítják kellőkép az igényük alaptalanságáról és megtagadják a további képviseletet, igen nagy mértékben hozzájárulhatnának ahhoz, hogy az orvosi kar tekintélyét annyira sértő ezek a kártérítési perek ne szaporodjanak ily mértéktelenül. Nagyon jól tudom, hogy az általam a fent felhozott eszközök elégtelenek arra, hogy az orvosok és az orvosi kar ellen indított kártérítési perek áradatát megállíthassák. Azonban a jogászok részéről ennél több és hathatósabb eszköz alkalmazásba nem vehető. Ez a feladat a megtámadott és meghurcolt orvosok és orvosi kar érdekképviseleteire hárul. Bármennyire elismerést érdemel ez érdekképviseleteknek a működése, nem tudok szabadulni attól a benyomástól, hogy ebben a kari érdeket érintő fontos közérdekű ügyben nem fejtik ki a kellő erélyességet. Hogy ennek miből kellene állania — abba ezeknek az oly magas színvonalon ál)ó testületeknek nem szólok bele; azt nekik kell legjobban tudniok. Végül megjegyzem, hogy ezeknek a kártérítési pereknek az elintézésénél talán nem lesz felesleges bizonyos irány- és alapelveket szem előtt tartani, melyeket így imám körül: Tudjuk, hogy az orvos törvénynél fogva gyakran köteles eljárni oly esetekben, amelyeknél előre tudja, hogy munkájáért ellenértéket nem kap; elsősegélynyújtás, járványok, stb.) vagyis az orvosi hivatás gyakran humanizmusból fakad. Ez is már egymagában megindokolja azt, hogy az orvost exceptionális jogállás illeti, amelynek alapjául a bizalom, az önzetlenség és nagy felelősségérzete szolgál, mert hisz az ember a legdrágább kincsét, az egészségét és életét bízza az orvosra, aki ennek tudatában gyakorolja hivatását. És ha egyszer hibát követ el, gondoljuk