Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - Az alkalmazottak joglemondásának érvényessége

10 misség áll előttünk. A lemondás érvénytelen, semmis. A másodiknál egy hatályos ügylettel állunk szemben, amely azonban nem a felek által megállapított, hanem a törvényben megszabott feltételek mellett tekintendő létrejöttnek. A semmisség itt az előnyösebb feltételekről való annak a hallgatólagos lemondásnak a semmisségében ismerhető fel, amit a hátrányosabb feltételek elfogadása jelent. Mindkét fajta lemondás szükségképen kapcsolatos azonban egy szolgálati szerződéssel, amelynek egyébkénti érvényét nem érinti a lemondások semmissége. A hallgatólagos lemondás már magától értetődőleg is benne foglaltatik a szolgálati szerződésben, a kifejezett lemondást pedig nyilván mindig a munkaviszony létesíthetése vagy folytathatása végett kívánja a munkaadó, avagy ajánlja fel önként a munkavállaló. A munkavállaló lemondása tehát szükségképen a szolgálati szerződésnek, az ezt kiegészítő vagy módosító megállapodásoknak a része s mint ilyen van semmissé nyilvánítva. Ez a §. valódi értelme. Erre mutat a „megállapodás" szó használata is, amely a jogi szóhasználat szerint mindig a jövőre vállalt kötelezettségekre, a jövőben igényelhető jogokra vonatkozik. A már megszerzett jogok és lejárt kötelezettségek felől a felek „egyességet" szoktak létesíteni. A már elvégzett túlmunka, a megvont szabadság tárgyában nem „megállapodás", hanem „egyesség" létesülhet. A §-nak most kifejtett értelme a törvény tárgyköréből, a §. egész tartalmából, kifejezéseiből a törvénymagyarázat alapvető szabályai alapján annyira világos, hogy semmi súlya nincsen annak az érvnek, amely ezen §-nak és az 1910/1920. rendelet 23. §-ának szövegei közötti különbségre alapítja a kiterjesztő magyarázatot. Az 1937. XXI. t.-c. 14. §-a csak azért mellőzi — az 1910/1920. 23. §-ával szemben — a „szolgálati szerződés" megjelölését, és az érvénytelenségnek a szolgálati szerződés kikötéseire korlátozását, mert szolgálati szerződés alatt a gyakorlat esetleg csak azt az ügyletet értené, amellyel a szolgálati viszony létesíttetik és a részleges semmisséget már nem terjesztené ki a szolgálati viszony későbbi tartama alatt tett kötésekre, lemondásokra. Ezek a kötések, megállapodások mind a szolgálati szerződés kiegészítései ugyan, amelyekhez kapcsolódó érvénytelenség az 1910/1920. rend. 23. §-a alapján is, ennek alkalmazása körében fennállana, de mégsem látszott feleslegesnek a 14. §-nak oly szabatosabb szövegezése, hogy a munkaadó és munkavállaló szolgálati szerződésének, megállapodásának ne csupán a szolgálati viszonyt létesítő szerződés tekintessék. Ebből a szabatosságra törekvésből azonban a fentiekkel szemben nem meríthető érv ahhoz, hogy a 14. §. rendelkezése most már kiterjed a szolgálati viszonyt egyáltalában nem érintő, annak megszűnte után létesülő megállapodásokra. A szolgálati szerződéssel létesített szolgálati viszony megszűnése után a szerződött felek megszűntek egymással szemben munkaadó és munkavállaló lenni; esetleg egyáltalán megszűntek