Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - Az argumentum a contrario elemzése

6 vagy bírói gyakorlaton alapszik, a döntés legtöbbször a teljes syllogismus alakjában történik. Példa: A Ht. 77. §-ában említett hűtlen elhagyás esetén a fél a házasság felbontását az állandó bírói gyakorlat szerint, csak akkor kérheti, ha az életközösség visszaállítására irányuló felhívása komoly és őszinte volt (felső tétel). A per adatai szerint ez a felhívás komoly nem volt (közép tétel). Ezért a keresetet el kell utasítani. A teljesség kedvéért röviden foglalkozni kell a tétel formális és tiszta logikai vizsgálatával is. Fentebb már jeleztük, hogy a subsumtio formailag az M. est P., S. est M.; S. est P. képletnek felel meg, ami Aristoteles első syllogistikus figurája. Ezzel szemben az argumentum a contrario logikai formája: M. est P; S. est non M; S. est non P., ami Aristoteles első syllogistikus formájának a negatívja. Petrus Hispanus nyomán az első alakot ,,Barbara"-nak, a másodikat ,,Camestres"-nek nevezi a formális logika. A skolastikusok szerint a második figurára vonatkozik az alábbi szabály: „una negas esto, major vero generális." Tehát a főtétel általános, a közép tétel az egyes eset tagadó értelemben, s ez az a contrario fenti syllogistikus formájának felel meg. A tiszta logika szempontjából vizsgálva a kérdést, nyilvánvaló, hogy a subsumtio a logika első alaptörvényének, az azonosságnak (princípium identitatis) alkalmazásán alapszik. (A est A.) Ezzel szemben az argumentum a contrario a logikai ellentét törvényének (A est non B) gyakorlati alkalmazása. Az argumentum a contrario szerkezetének megállapítása után nem lehet kétséges, hogy ez nem speciális jogászlogikai gondolkozási forma, hanem egy egyetemes következtetési mód, ami a tudomány minden ágában sikerrel és gyakran alkalmazható. Ezt igazolják a gyógyászat, fizika és a kémia köréből vett 13—15. sz. példák. Nem volna teljes fejtegetésünk, ha nem mutatnánk rá azokra a veszélyekre, amelyek az argumentum a contrario helytelen alkalmazásából származnak. A jogi írók csaknem kivétel nélkül felhívják a figyelmet arra, hogy az argumentum a conlrarióval óvatosan kell bánni. A veszélyt abban látják, hogy az egyes esetek felsorolásánál gyakran nem általános jellegű tételezésről, hanem bizonyos esetek kiemeléséről van szó. A törvényhely magyarázata útján először tehát azt a kérdést kell tisztázni, hogy a felsorolás taxativ, vagy exemplikativ. Ez utóbbi megállapítása esetén az argumentum a contrario alkalmazása téves, mert hiányzik a syllogismus felső tétele. Erre az esetre vonatkozik a római jognak ismeretes magyarázati szabálya: ,,Unius positio non est exclusio alterius."