Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 2. szám

49 A közigazgatási bíráskodás hatályának a visszacsatolt területekre kiterjesztése a bíróság adminisztrációja szempontjából is jelentős. Kétségtelen ugyanis, hogy a visszacsatolt területekről beérkező panaszok a bíróság jelenlegi ügyforgalmát — a területi arányhoz igazodó átlagos számítás mellett — annak legalább 1/8-ával fogják növelni. Ez a szaporodás azonban kezdetben előreláthatólag magasabb lesz, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az önkormányzati szervezet végleges megalakulásával (választás, tisztújítás, stb.) és az általános és pénzügyi közigazgatási új jogszabályok alkalmazásával mennyi oly jogvita fog keletkezni, amelynek egyedül megnyugtató eldöntése közigazgatási bírósági elbírálást tesz szükségessé. * Ezzel kapcsolatban nem mulaszthatom el, hogy reá ne mutassak arra a téves álláspontra, amely a közigazgatási bíráskodást a végrehajtói hatalom szuverénitása korlátozásának tekinti és ebből folyóan a közigazgatási bíróság működését feleslegesnek vagy legalább hatáskörének tetemes korlátozását tartja helyesnek. Mondanom sem kell, hogy ez a felfogás részben az állam funkciójának és az egyes főhatalmi ágak szuverénitásának, részben pedig az állam és az alattvalók közötti közjogi viszonynak félreismeréséből ered. Kétségtelen ugyanis, hogy az állami főhatalom egyik ága: a törvényhozói hatalom akkor, amikor a törvényhozói szerv útján az állami akaratot kifejezve, törvényt alkot, a saját szuverén elhatározását önti formába. Ha tehát az alkotott törvény tárgya az államnak és az egyeseknek egymáshoz való viszonya, akkor az állam a törvényben éppen a saját akaratelhatározásából adhat az egyeseknek alanyi jogosítványt és korlátozhatja önmagát. De a végrehajtás során a közigazgatási szerveknek intézkedése ezzel a törvényben kifejezett állami elhatározással ellentétbe kerülhet azáltal, hogy nem a törvényben kifejezett elhatározás értelmében járnak el s így az egyeseknek a törvényben biztosított — alanyi — jogát sértik. Amikor ekként a törvényhozói hatalom elhatározása a statikus állapotból a végrehajtói hatalom körében a megvalósulás mozzanatába lép, éppen az állam szuverénitásának a teljessége követeli meg, hogy a megvalósulás az ő elhatározásával egyező legyen s ha az előbbi az utóbbitól eltér, hozassák összhangba az igazgatás sértő ténye a törvényes elhatározással s ezáltal biztosíttassák a jogrendnek az uralma a téves vagy önkényes eljárással szemben. Ebből következik, hogy a közigazgatási bíráskodási funkció — akár önálló államhatalmi ágazatnak, akár az állami végre-