Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 2. szám

MAGYARJOGISZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, II., Árvácska-utca 5. Telefonszám : 1-538-83. Egyes szám ára a melléklapokkal 2'40 P. 6 szám ára az első félévre 12*— P. 2. szám Budapest, 1939. február hó. XX. kötet. Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei. Dr. Töreky Géza, a m. kir. Kúria elnöke: Az 1938. évben kihirdetett igazságügyi vonatkozású törvények közül kiemelkedik az 1938:XVI., XVII. és XVIII. t.-c.. Ezeknék a törvényeknek a célja és rendeltetése az, hogy hatályosabb fegyvert adjanak az államhatalom kezébe az államellenes bűncselekmények, mozgalmak, továbbá az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések ellen, valamint az állam és társadalomellenes sajtótermékek ellen való küzdelemben. Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938:XVI. t.-c. a maga szűkebb alkalmazási területén, vagyis bizonyos tüzetesen felsorolt államellenes bűncselekmények megtorlása terén, az igazságszolgáltatás gyorsítására törekszik. Evégből egyfokú perorvoslatot enged a szóbanlévő bűncselekmények tárgyában elsőfokon ítélkező törvényszéki ötös tanács ítélete ellen a m. kir. Kúriához, a kir. ítélőtáblákat pedig kikapcsolja az eljárásból. Egy perorvoslati fórumot tehát kiküszöböl ez a törvény az ítélkezésből. Ennek az instantiának a kiesését azonban különböző intézkedésekkel egyensúlyozza. Teszi ezt egyfelől azzal, hogy az elsőfokú ítélkezésre hivatott öt tagú tanácsba a kir. ítélőtábla bíráit is bekapcsolja, másfelől azzal, hogy a m. kir. Kúria revizionális hatáskörét kiterjeszti. A m. kir. Kúria fölülvizsgálati hatáskörének kiterjesztése nyilvánul meg abban, hogy a törvény szakit a semmisségi okoknak a büntető perrendtartásban követett taxátiv, fölsoroló rendszerével és a törvény lényeges rendelkezéseinek mindennemű megsértése címén semmisségi panaszt enged. Ennek a semmisségi panasznak bizonyos tekintetben föllebbezés jellege van, amennyiben az elbírálására hivatott m. kir. Kúria a szükséghez képest további bizonyítást foganatosíthat akár közvetlenül, akár kiküldött bíró útján. Az anyagi igazság kiderítésére és érvényesítésére törekvő felsőbírót sokszor korlátozza a részleges jogerő élve és az ezzel összefüggő reformatio in peius tilalma. Ezt a megikötöttséget az