Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - A fascista büntetőjogi reform

369 amit szintén igen sokszor találhatunk a neve elé bigyesztve annak a kevésbbé gyakori vádlott lénynek, aki a rovására írt cselekmény elkövetését nem tagadja, amikor léhát ő beismerő vádlott. Alkalomadtán még más idevágó magyartalanságokat is a tollúnk hegyére veszünk. Ha majd eljő annak az ideje, hogy ia hivatalos bírósági mondatszerkesztés nem magyaros alkotásait is megfelelőkkel helyettesítsük, a sorainkban pellengére állított kifejezésmódoknak is okvetlenül hadat kell üzenni. Zsoldos Benő ny. kir. ítéltőtáblai bíró. IRODALOM. A tartásjog rendszere és szociálpolitikája. Irta: dr. Cziglányi Aladár. Szerző a tartásjog anyagát teljes terjedelmében igen behatóan (256 oldalon) dolgozza fel hat részben; az egész anyagra nézve célszerűen beosztott tartalommutató nyújt teljes tájékozódást. A tartásjogról általában szóló első részben rámutat a szerző arra, hogy a tartásjog magánjogi alapon nyugszik ugyan, de kiemeli, hogy — már szociális szempontból — nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy van a közjogon alapuló tartásjog is, amely azonban nálunk még kiépítve csak kis mértékben van (elhagyott gyermekek tartása, gyermekmenhely). Az általános szempontok további kifejtése után, áttér szerző a könyv második részében a házasságon kívüli gyermek tartásjogára. Ennél a kérdésnél szerző előrebocsát egy történelmi áttekintést, ahol az ókorban, középkorban, azután újabb korban az egyes államokban (Angliában, Franciaországban, Németországban, stb.) elfoglalt álláspontokat ismerteti; ez a része a könyvnek igen alapos tanulmányról tesz tanúságot. Ezután behatóan ismerteti szerző a fejlődési folyamatát ennek a kérdésnek a hazai jogunk szerint. Igen helyesen hangsúlyozza a Magánj. Törvényjavasl. rendelkezéseinek fontosságát. De különösen kiemeli a kir. Kúriának rendkívüli áldásos ítélkezését, amelynél a „csodálat érzése alól nem vonhatjuk ki magunkat". A házasságon kívüli gyermek tartási igényének jogi természetét szerző helytálló okfejtéssel kötelmijogi alapra fekteti. Kiemelendőnek tartom ezzel összefüggően azt, hogy szerző a házasságon kívüli gyermek tartási igényét — igen helyesen — az erkölcs követelményének mondja, amely helyes alapgondolat egyébként az egész könyvén áthúzódik. Ezzel kapcsolatban röviden megjegyzem, hogy ez a szép alapgondolat a mi elméletünkbe alighanem az osztr. ptkv-ből ment át (habár szerző ezt bürokratikusnak mondja). Egyik régi osztr. jogtudós ugyanis azt mondja: „Die Gesetze über uneheliche Kinder sind bestimmt sittliche Zwecke zu fördern" (Unger, System I. 142. old.). Hasonló alap-