Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - A fascista büntetőjogi reform

363 Mint a Kar két ízben is volt dékánja, odaadással és lelkesedéssel szolgálta a Kar érdekeit; önzetlensége, tárgyilagossága, gazdag tapasztalatai, meleg kollégiális érzése, higgadt bölcsessége, az ifjúság iránt cizett atyai jóindulata mindig megtalálja a legnehezebb kérdésekben is a helyes megoldást. Dr. Ereky István dékán előterjesztésére a Kar egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy Kolosváry Bálintnak a magyar magánjog művelése s a Ferenc József-Tudományegyetem jog- és államtudományi Karának felvirágoztatása terén szerzett hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti; huszonkét esztendőn át a Karon kifejtett nagyszabású tudományos és adminisztratív munkásságáért a Kar és íz ifjúság nevében szívből fakadó hálás köszönetet mond; professzorságának negyvenéves évfordulóján mélységes tisztelettel és szeretettel üdvözli s arra kéri a Mindenhatót, adjon neki erőt és egészséget, hogy jelenlegi egyetemének, a Pázmány Péter Tudományegyetemnek még sokáig lehessen dísze és büszkesége s mint tudós és professzor, a magyar magánjog tudományának s szeretett hazájának üdvére és dicsőségére még sokáig fejthessen ki áldásos tevékenységet. Egyben megbízta a Kar dr. Ereky István dékánt, hogy a rendkívüli ülés jegyzőkönyvét a november 13-iki ünneplésen felolvasni és az ünnepeltnek átnyújtani szíves legyen. Az Egyetemi Tanács november 9-én tartott ülésén ugyancsak dr. Ereky István jog- és államtudományi kari dékán és egyetemi prorektor tette meg az ünnepi előterjesztést. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem a román megszállás első évében, 1919. május 11-én tartott rektorválasztó ülésén a rendkívüli viszonyokra való tekintettel eltért a rektorválasztásnak a karok közti szokásos sorrendjétől, mert a súlyos időkben, mikor az összes állami hivatalokat romanizálták s egyedül az egyetem maradt fenn, mint a magyarság utolsó védbástyája, ennek az egyetemnek élére egy olyan kemény, határozott, lelkes és önfeláldozásra képes férfit kellett állítani, aki a csüggedőkbe reményt tud önteni, aki képes megszervezni az egyetem ifjúságát és tanári karát s aki oszlopa és reménysége lehet egész Erdély magyarságának. Az a férfiú, akit erre a tragikusan nehéz feladatra az egyetem tanárai egyetértőleg legalkalmasabbnak találtak: Kolosváry Bálint volt. Kolosváry Bálint méltónak bizonyult a reáhárult feladatra. Az egyetemi ifjúságot, mely jövőjét és tanulmányait illetően teljes bizonytalanságban volt, kitartásra, hazafíságra buzdította és beleoltotta a lelkekbe a szebb jövő reményét. Hazafias magatartásáért hadbíróság elé állították, az egyetemi tanárokat megfosztották állásaiktól s elkövekezett a nyomor szomorú korszaka. Ekkor éjszakánként egy-egy professzor lakása ajtaján bekopogtatott egy férfi, nem fogadta el a szíves invitálást, de átadta a professzori fizetést. Ez a férfi Kolosváry Bálint volt. A kolozsvári egyetem tanárainak nagy része elmenekült a román üldözés elől, de Kolosváry Bálint kitartott és még mindig újabb ki-