Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - A népi mozgalom jelentősége a magyarság szempontjából. Faji eszme, nemzetiségi kérdés, népi gondolat

354 tozó, de minden kor világnézeti eszmeáramlatának közös jellemzővonása, hogy az örökérvényűség igényével lép fel és ezáltal a történelmi fejlődés állandóan működő, dinamikus lendítőkereke. Napjainknak egyik legnagyobb ilyen világnézeti problémája a népi gondolat előretörésével jelezhető. A „nép" kifejezést sokféle jelentésben szokták használni. Általában „népről" beszél a közjog és a politika tudománya, amikor a népességet a terület és a főhatalom mellett, mint az állam egyik tényezőjét kívánja megjelölni, de jelenteni szokta a „nép" vagylagos értelemben magát a nemzetet, néha az alsóbb társadalmi osztályokat, majd a földmíves és földmunkás osztályt, végül használják a nép kifejezés^ származási közösségen nyugvó embercsoportnak a megjelölésére, amely több egyedet foglal magában, mint a nemzetségek és a törzsek, továbbá alkalmazzák a nép megjelölést olyan intenzív kulturközösség kifejezésére is, amely lazább kapcsolat, mint a nemzet, de az ugyanazon állami közösségbe tartozó egyének bizonyos csoportja. Bármiként is értelmezzék azonban a „nép" kifejezést, kétségtelen, hogy a népi gondolat ma két fogalmat foglal magában: a faji kérdés és a szociális probléma kapcsolatát. Ez az erősen szociális színezetű faji eszme tárul elénk a nemzetek közötti békés együttműködést állandó veszedelemmel fenyegető nemzeliségi kérdésben is, amelynek korántsem volna olyan roppant feszítő eieje, hogyha az államalkotó nemzetiségek nem várnának egyúttal szociális sorsváltozást is a faji föíszabadulásban. A nemzetiségi kérdés tehát ma nem az az elszigetelt jelenség, ami volt a XIX. században, amikor csupán politikai szabadságjogokért folyt a küzdelem; ma a jogi szabadságért vívott harcokat túlharsogja az a követelés, amely a gazdasági szabadság biztosítására irányul és ez a kö vetélés az úgynevezett „életjog" kifejezésben ölt testet. A népi mozgalom tehát ma már több, mint a nemzetiségi mozgalom. Fel kell ismernünk, hogy nem mindig a közös nyelv és a közös leszármazás teszi a nemzetiséget, hanem a közös politikai öntudat, amely közös érdekek előmozdítására irányul. Sőt, a nemzetiségi törekvés mindaddig csupán ösztönös faji mozgalom formájában jelentkezik, amíg ez a közös politikai öntudat hiányzik. Amikor pedig a ntmzetiségi törekvés a politikai öntudat mellett még erős szociális tartalmat is felvesz, előttünk áll a népi mozgalom. Minthogy a népi mozgalom iulajdonképen szociális színezetű nemzetiségi mozgalom, vizsgálat tárgyává kell tennünk a nemzetiségi kérdést. A nemzetiség egyrészt nemzettöredék, amely még nem érte el a nemzeti lét fokát, vagy pedig már elvesztette azt, másrészt politikai öntudatra ébredt faj, amely államalkotó hatalommal nem bír. A nemzetiségi mozgalmak oka tehát a faj politikai öntudatra ébredése.