Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - A vérvizsgálat és a természetes apaság kérdése

29 hogy az alperessel 1936. szeptember 10-én közösült először és a havi tisztulásnak ezt követőleg szeptember 25—26-án kellett volna bekövetkeznie, és az elmaradás folytán eszközölt orvosi vizsgálat október 6-án, már fennálló terhességet állapított meg. Felperes maga előadta továbbá, hogy 1936 novemberben, már külső jelekben is mutatkozó terhessége mintegy negyedik hónapos lehetett. Ezzel szemben az alperes azt kívánta bizonyítani, hogy a felperes már 1936 október végén, nem szakértő által felismerhetően előrehaladott terhes állapotban volt és 1937. május 11-én kihordott, érett magzatot szült. A kir. törvényszék ennek ellenére kimondotta, hogy annak a kifogásnak, melyszerint, a nemi érintkezés alkalmával az anya más állapotban volt, — helye nincs. Tehát ez az ítélet a törvényes vélelemmel szemben ellenbizonyítást nem engedett. Ezzel az ítélettel ellentétben áll a veszprémi ,kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság egy 1937. évben hozott határozata. Míg ugyanis a budapesti központi kir. járásbírósági, illetve a kir. törvényszéki döntés a régi bírói gyakorlatot követve, ellenbizonyítást nem enged, — a veszprémi kir. törvényszék határozatában az a jogszabály jut érvényre, hogy amidőn kétségtelenül megállapítható az, hogy a házasságon kívül született gyermek nyilvánvalóan nem az alperestől származik, a kereset a vélelmi időn belül történt közösülés megállapíthatósága ellenére is, elutasítandó. Ez az ítélet tehát a törvényes vélelemmel szemben már ellenbizonyítást enged. Kétségtelen, hogy a két bírói döntés között nagy elvi eltérés mutatkozik. Minthogy azonban ezekben a perekben rendszerint alacsonyabb a perérték, ezek a perek nem kerülhetnek a Kúria elbírálása alá, így nem is tud egységes nézet kialakulni, — ez a körülmény pedig károsan befolyásolja a jogfejlődést. Érdekes helyzet adódik elő a vérvizsgálattal kapcsolatban is. Egy gyermektartási perben minden bizonyíték a mellett szól, hogy az alperes közösült a felperessel a fogamzási időben, ezt tehát tényként meg lehetne állapítani, de tegyük fel, maga az alperes be is ismeri a közösülés tényét, mégis azzal védekezik, hogy még sem ő a gyermek természetes apja, bizonyítási indítványt tesz arra, hogy mások is közösültek a fogamzási időn belül a felperessel és a felperes ezt be is ismeri és mégis most azt állítja, hogy az alperes a természetes apa. Az alperes pedig ekkor vérvizsgálatot kér, — amely elrendeltetvén, ennek folyamánya, hogy a vérvizsgálati szakvélemény szerint ki van zárva, hogy az alperes lenne a,felperes gyermekének az apja. Tehát az említett törvényes vélelem szerinti apa a vérvizsgálat szerint „nem az". Milyen alapon döntsön ilyenkor a bíróság? Az eddigi szabály a törvényes vélelem volt, amelynek alapján vélelmezett