Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - A sajtó igazmondási kötelessége

352 a képzelhető legveszélyesebb üzemmé teszi, mely erősen rászorul a közérdekű ellenőrzésre. IV. Utoljára azzal a kérdéssel foglalkozom: általában mit tehetnek a jogszabályok a sajtó igazmondásának elősegítésére? Deák Ferenc követelését, melyet mottóul írtam e dolgozat címe alá, sokat emlegették, anélkül, hogy hittek volna komoly megvalósíthatóságában. A liberalizmus szelleme inkább afelé hajlott, hogy az erkölcstelen sajtót a publikumnak kell negligálnia és a szabad verseny szabályai szerint megbuktatnia. Legújabban azonban világszerte egyre inkább felismerik a beavatkozás szükségét. Az igazmondás megvalósítása végelemzésben nívóemelést jelent s már ezért se történhetik meg egyik napról a másikra, bármily kívánatos lenne is ez nemzeti szempontból. De elvünk érvényesülésénél egyébként is döntő jelentősége van a társadalom magatartásának: egyedül a jogi szabályozással nem lehet megelégedni. Ennek a nevezetes tételnek magyarázata, — mely egyben a saitóbeli igazmondás természetét is közelebbről világítja meg — a következő: Jogi szabályozás alá csak az a valótlanság eshetik, melynek e minőségét bizonyítani s bíróilag megállapítani lehet. Már pedig nem minden valótlanság kézzelfogható: bonyolultabb események leírásánál az egyes mozzanatok kiválogatása, csoportosítása, mellőzése, stb. még teljes jóhiszeműség mellett is lényeges eltéréseket eredményezhet, anélkül, hogy bármelyik leírás nyilván valótlan lenne. Inkább csak megéreztetni lehet és néha érveléssel, következtetéssel kimutatni a benne rejlő hamisságot, torzítást, aránytalanságot, — vagyis azt, hogy ellentétben áll egy magasabb értelemben vett igazmondással. Minthogy azonban világosan valótlannak bizonyítani nem lehet, vele szemben meg kell elégedni az éppenséggel nem megvetendő társadalmi fegyverekkel, aminők: cáfoló, vitázó közlemények megjelentetése, a kifogásolt sajtótermék, illetve azt közlő orgánum elleni propaganda és bojkott, főleg pedig: a saját igazmondó sajtó megkedveltetése. A nem kézzelfogható, inkább csak érveléssel kimutatható igazságnak jogi jelentőséggel való felruházására is találunk — ezt lehetővé tevő különleges körülmények között — kísérletet jogunkban. Egyik a St. 44. §., mely nem valamely tényállítás valóságáról, hanem egy hosszabb eljárásnak hív szellemben és igazán való ismertetéséről beszél. A másik az a bírói gyakorlat, mely a sajtórágalmazási perekben, a valóságbizonyítás sikerének megállapításánál, érvényt igyekszik szerezni a magasabb értelemben vett igazmondás követelményének; e téren természetesen nem mehet el nagyon messzire, mert tekintettel kell lennie a jogbiztonság magas érdekére is.