Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - Cseh-szlovák büntetőjogi szabályok a Felvidéken

24 az 1933. évi július hó 28.-i 133. számú törvény a becsület védelméről szól, amelynek alapelvei sok tekintetben azonosak a magyar becsületvédeleméről szóló törvény alapelveivel. Helyszűke miatt nem áll módomban részletesen foglalkozni egyes kisebb jelentőségű büntetőjogi törvényekkel és rendeletekkel, valamint a felsorolt jogszabályok ismertetésével. Reá kell azonban mutatnunk a rehabilitáció kérdésének fontosságára, amely nálunk is hosszabb idő óta vita tárgya; a csehszlovák jogban pedig már tételes jogszabály, amit az 1928. évi június hó 11.-i 111. számú törvény az elitélés törléséről tartalmaz. Ez a törvény kódexszerűen, egységesen szabályozza az egész csehszlovák köztársaság területén a rehabilitáció kérdését, tekintettel arra, hogy a csehszlovák állam megalakulása előtt a Csehszlovákiához csatolt különböző területeken ez a kérdés különböző módon nyert szabályozást. 1918.-ban ugyanis Ausztria a büntetés törléséről törvényt hozott és az 1918. évi március hó 21.-i 108. számú osztrák törvénycikk hatályában fennmaradt a történeti Cseh és Morvaország, valamint Szilézia területén az 1919. évi április hó 10.-i 208. számú csehszlovák törvény rendelkezései szerint. Minthogy Magyarországon 1918. október 28-áig rehabilitációs törvény nem hozatott, így a Magyarországtól Csehszlovákiához csatolt területeken rehabilitáció nem volt. Előállott tehát az a helyzet, hogy a köztársaság területének egyik részén a büntetés törlésére volt lehetőség, míg a másik részén nem. Még súlyosbbította ezt az állapotot az 1923. évi március hó 19.-i, a köztársaság védelméről szóló 50. számú törvény hatálybalépése, amely hatályon kivül helyezte az osztrák büntető törvénykönyvnek egy egész csomó olyan rendelkezését, amelyekre az 1918. évi március hó 21,-i 108. számú osztrák törvény hivatkozott anélkül, hogy a hatályon kivül helyezett rendelkezések helyébe más megfelelő jogszabályok léptek volna. Minthogy az egységes csehszlovák büntetőjogi kódex elkészültéig a cseh kormány nem kivánta elodázni a rehabilitáció kérdésének a köztársaság egész területén való egységes szabályozását és az imént említett disparitás megszüntetését, ezért az 1928. évi július hó 11.-i 111. számú törvénnyel külön szabályozták a köztársaság egész területén az elitélés törlését. E törvény alapelvei a következők: A törvényszék elrendelheti az oly elitéltnek a büntetőnyilvántartásból törlését, akinek büntetése egy évnél nem hosszabb időre szól, ha az elitélt a bűncselekmény által okozott veszteséget és kárt megtérítette és a törvény 3. §-ában megállapított időn belül ismételten nem ítéltetett el. Öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztésre történt elitélés is törölhető rendkivül méltányos körülmények fennforgása esetén, ha a bűncselekmény nem aljas indokból követtetett el, hanem például politikai okokból vagy ha a büntetendő cselekmény bün-