Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 6. szám - Harmadik személyek baleseti kárigénye

216 nyien az ottani tárgyi felelősségről szóló törvények előtti időből származtak, kivéve Poroszországot, ahol az 1838. évi vasúti törvény mint első, ismerte már a vasút tárgyi felelősségének egy fajtáját. A legtöbb külföldi, a magyarhoz hasonló rendelkezés pedig később keletkezett. (Olasz keresk. törvény 1882, román 1887. A román törvény 462. §-a szinte azonos a magvar törvény 483. §-ával). A bizottsági tárgyalás irataiból nyilvánvaló azonban az, hogy a törvényhozók szeme előtt a vétkességi felelősség lebegett, hiszen a vasút tárgyi felelőssége a köztudatba annál kevésbbé mehetett még át, mert ugyanannak az országgyűlésnek irományai szerint az 1874. évi XVIII. t. c. voltaiképen nem is akart tárgyi felelősséget létesíteni, hanem csupán a vétkességi felelősség keretén belül kivánta a bizonyítás terhét megfordítani azzal, hogy a vasúi vétkességét feltételezte, amivel szemben a vasút tartozik a mentesítő körülmény fennforgását bizonyítani. Ha még hozzávesszük, hogy e törvény kifejezetten a személyt ért sérülések és halálos balesetekért való kárpótlást szabályozza, indokolása pedig kifejezetten megemlíti, hogy a törvény 11. §ánaik érteimében a doloc/i kárigények tekintetében a törvény az eddigi jogállapoton változtatni nem 'kívánt — világos, hogy a tárgyi felelősségnek törvénybe iktatásával és az azt mai formájában magyarázó és lényegesen kiterjesztő bírói gyakorlat érvényrejutásával a biztosító intézetnek a Kt. 483. §-ában biztosított joga és a vasút felelőssége között fennállott jogi status quo megváltozott, de ennek a változásnak következményeit a törvényhozás és a bírói gyakorlat eddig nem kivánta levonni. — A magyar irodalomból érdekes azonban megemlíteni Bedő Mórnak a .Magyar Kereskedelmi Jog Rendszere" c. 1905-ben megjeleni munkáját, amely szerint: ,,A biztosító kötelezettségét nem tangálja az, hogy a károsodást harmadik személyek vétkessége oLozta, s hogy a biztosított ezek ellen is kártérítési igényt nyer. A biztosító ilyen esetben is felelős, de mégis cessio legis illeti, amennyiben Kt.-ünk 483. §-a szerint a biztosító, ha a kárt a szerződés értelmében megtérítette, az általa fizetett kártérítési összeg erejéig, s az általa elvállalt kockázat arányában, már a törvény erejénél fogva mindazon jogokba lép, melyek a biztosítottat a kár tekintetében egy harmadik ellen illetik. (294. oldal)." Thirring Lajos ny. kúriai tanácselnök kereskedelmi törvénytervezetének 87. §-a szerint szintén „csak a tiltott cselekményekből eredő kárigény száll át." Végül a külföldi jogrendszerekből utalni kell a svájci 1908. április 2-iki ,,Bundesgesetz über den Versicherungsvertrag" 72. §-ára, mely szerint csak a tiltott cselelkményből eredő kárigény száll át. A Kt. előtt életbelépett, de voltaképen a Kt. után alkotott 1874:XVIII. t. c. és a törvény javaslatának indokolása a kár-