Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 4. szám - Néhány szó az angol sajtójogról

122 mit, amiről 12 polgártársa azt tartja, hogy abban nincs kifogásolható" (Lord Chief Justice Kenyon, 1799), -vagyis mindenki mondhat vagy írhat azt. amit egy tucat átlagemberből — vagy ahogyan tréfásan mondani szakták, szatócsból — álló esküdtszék megengedhetőnek tart. A megengedhetőség köre, vagyis, hogy mi jóhírnévrontó és mi nem az. ezek szerint rugalmas, és koronkint, a változó közfelfogás szerint, sőt azt mondhatnánk, esküdtszékek szerint, változó. Ez teszi az egész eljárást a sajtóval szemben való kihatásában is oly bizonytalanná. E bizonytalanság azután természetesen visszaélésekre vezet. Számos „aranyásó" sötét alak vadászik állítólagos rágalmakra és — megfelelő tiszteletdíj fejében — felajánlja szolgálatait a „sértett" személynek. Hírlapi kacsák, pld. ikrek születéséről, már gyakran nyújtottak ió alkalmat zsiros követelésre a sértett „szülőknek". Sajtóhibákból, nevek elírásából, vagy oly esetből, mikor valamely szerző regényhősének valamely élőember által is viselt nevet arl és az azonos nevű „sértett" kártérítésért jelentkezik, már sokan kovácsoltak tőkét maguknak. A helyzetet a gyakorlatban még bizonytalanabbá teszi az, hogy sértett felperesnek nem szükséges tényleges kárt bizonyítani és a kár megítélésére irányadó mérték nincsen is. Könnyen megtörténik, hogy 5 fontnyi tényleges kár megtérítéséül akár 5.000 fontig menő kártérítési összeget is megítélnek. A helyzet visszásságát jellemzendő, Angliában tréfásan azt szokták mondani, hogy a szüzesség elvesztésének állítása a sajtóban a legjobb üzlet! Azt mondhatjuk, hogy úgy az esküdték verdiktje, mint a kártérítés összegszerűsége időnként változó, mintegy jogi divat. Jelenleg általában az a gyakorlat, hogy az esküdtszékek — különösen a nagy angol időszaki sajtóorgánumokkal szemben — horribilis összegeket ítélnek meg. E súlyos kártérítéseket megítélő, sokszor valóban szeszélyes esküdtszék előtti eljárás kockázata tehát oly nagy, nem is szólva az óriási perköltségekről és időveszteségről, amellyel Angliában egy ilyen per jár, hogy a monstre lapok általában hajlandóságot mutatnak arra, hogy még a minden alapot nélkülöző és pusztán zsarolásra alapított követeléseket is honorálják és veszteségi számlájuk tételeként elszámolják — ami persze szintén az ..aranyásók" üzelmeit könynyíti meg — csak hogy a költséges, hosszadalmas és kockázatos bírósági eljáráshoz ne kelljen fordulniok. Ami a tíbel törvények bizonytalanságának különösen a pénzügyi szaksajtóra vonatkozó kihatását illeti, itt igen nagy gyakorlati hátrány az, hogy a mai jogállapot megakadályozza, vagy legalább is túlzott óvatosságra inti, a City financiális szerkesztőit, ha ezek szaklapjaikban vagy napilapjaik pénzügyi hasábjain a nagyközönséget bizonyos anyagi kockáztokra és veszélyekre kívánják figyelmeztetni, vagy közhasznú tanácsot kíván-