Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám - A részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége

97 tárul fel. A részvénytársaság mint minden jogi személy, nem csupán jogi fogalom, nemcsak egy faja a személyiségnek, hanem gyakorlati valóság, melynek a gazdasági élet területén mélyrenyúló jelentősége van. Ez úgy értékelhető, hogy a jogi személy intézménye többek között a gazdasági mozgási szabadság kiterjesztésével, a természetes személy megsokszorozásának lehetőségével egyenlő. Ez a lehetőség a gazdasági élet óriási hasznára van, a mai gazdasági rendszerben talán nélkülözhetetlen. A jogi személyek létesítésével mód nyílik a gazdasági élet terméketlen vagy parlagon heverő területeinek megmunkálására. A természetes személy vagyoni érdekei tekintetében a jogi személyek által, ezeknek keretein belül egyidejűleg többféle formában találhatja meg érdekeinek védelmét. Ennek a gazdasági előnynek azonban, mint már említettem, az az árnyoldala, hogy a visszaéléseknek tág tere nyilik. A részvénytársasági formával való visszaélésnek is igen sok jelensége van. Ezek annyira közismertek, hogy nem is szükséges a részletezés. Jellemzőül hozom fel, hogy Kuncz Ödön, a részvénytársasági közgyűlést formai játéknak nevezi, s megállapítja, hogy általában sem az igazgatóság, sem a felügyelőbizottság nem végzi a törvényben megszabott funkciót, az ügyvitel és az ellenőrzés gyakorlatilag általában a vezérigazgató kezében összpontosul. Nizsalovszky Endre pedig azt jelenti ki, hogy az új alakulásoknál hosszú idő óta a részvénytársasági formával való visszaélés a szabály és az igazi r.-t. a ritka kivétel. Kérdés most már, hogy a bíróságnak ezekből a jelenségekből milyen következtetést kell levonnia? Vájjon az a kötelessége a bíróságnak, hogy a törvénytől eltérő gyakorlatot: a szín'legességeket, visszaéléseket elnézze és szentesítse, vagy pedig a törvényt szigorúan alkalmazza? Ennél a kérdésnél azt is szemelőtt kell tartani, hogy a r.-t. jogintézményének gazdasági indokoltsága abban van, hogy a r.-t. a tőketömörítésnek az eszköze, a legalkalmasabb eszköz arra, hogy kis tőkék nagyobb vállalatokban résztvehessenek. E közgazdasági gondolat valóra váltásának biztosítására szolgálnak mindazok, a törvényes rendelkezések, amelyek a részvénytársaságok működése iránti bizalmat fokozzák, amelyek megnyugvást jelentenek azok számára, akik pénzüket a r.-t. vezetőire bízzák. A részvénytársaságokhoz fűződő gazdasági célok megvalósítása minden országban nagy jelentőségű, a legnagyobb súlyú azonban az olyan tőkeszegény országban, mint hazánk, ahol a közhitelt, az értékpapírok iránti bizalmat, a hadikölcsönökkel szerzett súlyos tapasztalatok, a háború után pedig az értékpapírokkal és különösen a részvényekkel folytatott üzérkedések s az ezek során elszenvedett veszteségek erősen aláásták. A bírói gyakorlatnak tehát kétségtelenül a felelősség szigorú felfogását kell vallania. Azt nem lehet megakadályozni, hogy a r.-t. igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai a társaság ügyvivőiben, a vezérigazga-