Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám

92 ség elé nem való bírói tárgyalásokról szóló hírlapi tudósításoknak, végül a sors- és szerencsejátékokra vonatkozó közleményeknek a sajtóban való közzétételét. Az 1819.-i törvény feljogosította az angol bírákat arra, hogy mindazon sajtótermékeket lefoglalhatják, amelyekről úgy találják, hogy istenkáromló rágalmat tartalmaznak. Bár a Főtörvényszék egyik osztályának nagytekintélyű elnöke Chief Justice Coleridge 1883-ban ex eathedra leszögezte, hogy ,,a kereszténység tanai, mint ilyenek, már nem tartóznak bele az ország törvénytárába", és ezen a nyomon Bradlaugh képviselő sokáig harcolt a Parliamentben oly törvényjavaslat mellett, amely eltörölte volna az egyházszakadást, az eretnekség, az istenkáromló rágalom, az ősi szokásjogban gyökerező istenkáromlás, végül az istentagadás bűncselekményét, — mind e törekvések ezideig eredménytelenek maradtak. A Bradlaugh-féle javaslatot 1930-ban ugyan újra benyújtották az Alsóházba, és a Ház a javaslatot a másodszori olvasás alkalmával 131 szavazattal 77 ellenében elfogadni látszott, keresztülvitele a bizottsági tárgyalásban mégis hajótörést szenvedett. A blasphémia sajtójogi bűncselekményének elkövetése Angliában a legnagyobb ritkaságszámba megy. 1900. óta a mai napig mindössze két újságírót ítéltek el istenkáromló rágalom miatt. A sajtó bölcsen tartózkodik ilyen tartalmú közlemények közzétételétől, nemcsak a szigorú büntetéstől való félelmében, hanem — tekintettel az angol újságolvasó közönség vallásos érzületére is — nyilván jól felfogott üzleti érdekből. Trágár rágalom (Obscene Libel). A jóerkölcsökbe ütköző trágárságnak, mint rágalomnak common law-beli bűncselekménye abban áll, hogy ,,valaki trágár és erkölcsielen könyvet (közleményt) tesz közzé, minthogy az ilyen cselekmény még abban az esetben is rombolólag hat a közerkölcsre és közjólétre, ha nem kifejezetten valamely magánszemély ellen irányul". A R. v. Hicklin ügyben 1868-ban a bíróság kimondotta, hogy a trágár sajtóközlemények ismérve az, hogy vájjon az inkriminált anyag ..arra irányul-e, hogy megrontsa és megfertőzze azon személyeket, akiknek lelkülete fogékony az erkölcstelen befolyásokkal szemben, és akiknek az ilyen fajta közlemény kezeügyébe kerülhet." Az 1857-iki törvény íObscene Publications Act) a bíráknak átkutatási jogot adott a trágár nyomtatványokra vonatkozóan és e tételes rendelkezések ma is alkalmaztatnak trágár írásművek kiadói vagy külföldről behozóival szemben. Ezenkívül a miniszteri rangú Legfőbb Postamesternek (Postmaster-General) törvényadta joga van arra nézve, hogy megakadályozza trágárságot tartalmazó iratoknak és nyomtatványoknak postai küldését és szállítását. A bírói eljárásokra vonatkozó sajtótudósítások korlátozása.