Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Ismét a törvényes zálogjogról

53 tényezők, hibás volna tehát a tulajdonos törvényes zálogjogának .megnyirbálás-a, — szerinte tehát a kir. Kúria döntése a helyes. Bár dr. Schuster a maga részéről e kérdés megbeszélését eredeti álláspontjának fenntartása mellett lezártnak jelentette ki, úgy vélem azonban, mind elméleti, mind pedig főként gyakorlati szempontból van olyan fontosságú ez a kérdés, hogy bővebb megbeszélésre és további hozzászólásra is tarthat igényt. A bérbeadó-haszonbérbeadó törvényes zálogjogával kapcsolatos kérdések már régóta és majdnem állandóan foglalkoztatják elméleti lós gyakorlati jogászainkat. Legelső jogi folyóiratunk, a Jogtudományi Közlöny 1867. évi második évfolyamában is szóbakerült már, hogy kiterjed-e az 1844. évi VI. t.-c. 18. §-a alapján a háztulajdonos törvényes zálogjoga a bérlőnél talált oly vagyontárgyakra, amelyek valamely harmadik személy igazolt tulajdonában vannak. (Gorpus Jurisunkban az 1844. évi VI. t.-c., — az 1840. évi váltótörvényünk novellája tartalmaz elsőízben tételes rendelkezést a bérbeadó törvényes zálogjogára vonatkozólag.) Ezóta a törvényes zálogjog jogi irodalmunkban igen sokoldalú megbeszélés tárgya volt. Figyelembeveendő itt természetesen az a tény is, hogy időközben maga a törvényes zálogjog szabályozása is bizonyos változásokon esett át. Előbb az Osztrák Polgári Törvénykönyv 1101. §-a, majd a régi Polgári Törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi L1V. t.-c. 362. §-a, végül Végrehajtási Törvényünk 72. §-a szabályozta a bérbeadó törvényes zálogjogát. Ujabb indítékot adott a kérdéssel való foglalkozásra a Polgári Törvénykönyv javaslatának vonatkozó része,abizottsági szöveg 1253—55. §-ai, végül a Magánjogi Törvénykönyv Tervezetének 1539. §-a, — nem is említve az itt szóbanforgó kérdéstől távolabb eső és speciális célú, a fogadósok felelősségéről szóló 1924. évi XIII. t.-c.-et s nem szólva továbbá a 66. számú Jogegységi Döntvényről, amely az autógarage bérleteknél egymásnak ellentmondó joggyakorlatot' végül is a garagetulajdonosok törvényes zálogjogának megállapításával tisztázta. Kétségtelen tehát, hogy a bérbeadó törvényes zálogjoga magánjogunk egyik legjobban meggyökeresedett intézményének tekinthető, bár az idők során gyakori megbeszélés tárgya volt a törvényes zálogjog alapját szolgáltató követelések köre, a zálogjog időtartama, terjedelme, így az albérlő helyzete is, több törvényes zálogjog konkurrálásának az esete stb. A törvényes zálogjog jogi irodalmának munkásai között már évtizedekkel ezelőtt ott találjuk Dr. Schuster Rudolfot, aki a Polgári Törvénykönyv Javaslata vonatkozó szakaszaihoz a Jogtudományi Közlöny 1913. évfolyamában megjelent kritikai megjegyzéseiben többek között igen érdekes gondolatokat vetett fel, — akkor is a haszonbérlők érdekében. Azt javasolta ugyanis, hogy nem volna-e helyes a Német Polgári Törvénykönyv 590. §-ában foglaltak mintájára