Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - A TVT. és az ipari tulajdonjogok

44 a Pp. 234. §-a alapján a pert felfüggesztette és a közigazgatási hatóságok elé tartazó kérdéssel operáló felet a közigazgatási hatóságok előtti eljárás megindítására utasította akkor is, dinikor egy a jövőben eldöntendő klérdésTŐl volt a szó. (P. IV. 6001/1928. számú ítélet, Iparjogi Szemle — Gewerberechtliche Rundschau XXIII. évf. 3. sz. 7. o. dr. László Árpád előadása.) A most tárgyalt kúriai ítélet éppeen azért rí ki annyira az eddigiek sorából és azért képez nyílt és elvitathatatlan hatásköri összeütközést, mert nem egy, a közigazgatási hatóságok által eldöntendő kérdésről, hanem egy, az illetékes közigazgatási hatóság által jogerősen már eldöntött kérdésről van a szó: belajstromozott mintáról. Nem arról van tehát a szó; hogy vájjon a szóban levő minta lajslromképes volna-e vagy sem, megilleti-e a lajstromozás joga vagy sem, hogy mi volna a közigazgatási hatóságok álláspontja, ha az érdekelt a lajstromozásért az illetékes hatósághoz fordulna, vagy illetve ha az ellenfele a törlésiért fordulna ugyanoda, hanem arról van a szó, hogy az illetékes ható' ság már döntött, a belajstromozást már eszközölte, tehát ebben a kérdésben már jogerősen határozott és a kir. Kúria e jogerős döntés után bírálja felül, ennek a határozatnak a helyességét, sőt meg tovább megy: megállapítja a határozat helytelenségét és annak eredményeképen nyilt hatásköri összeütközést idéz elő azzal, hogy a nyilván jogerős lajstromozást ,,hatálytalan"-na\i nyilvánítja. A kir. Kúria a belajistromozott minta hatályosságának, illetve hatálytalanításának a kérdését — nyilván a Pp. 234. §-a alapján — előkérdés címén vonta a döntése körlébe, illéive előkérdés címén állapítja meg kifejezetten a „hatáskörét." Ez — a tv. perekben, sajnos, oly sűrűn előforduló — logikai elvétés és a „distinguation" szabályainak a félretevése az alapja, kiinduló- és sarkpontja az egész téves felfogásnak és a hatásköri összeütközést teremtő eredménynek. Ugyanügy, amint hasonló okok már az eddigi bírói gyakorlatban is hasonló hibákat szültek. A Pp. 234. §-ának a szószerinti szövege, de az előkérdés tudományos tana szerint is kétségtelen, hogy előkérdésnek csak olyan körülmény tekinthető, amelyre nézve az eljárás még folyik, vagy míég meg sincsen indítva, de nem lehet előkérdés az, amelyben a közigazgatási hatóság jooerősen már döntött. Kétségtelen ez a felfüggesztés intézményéből is, mert, ha nem a közigazgatási hatóság előtt folyamatban levő, vagv megindítandó ügyről nem a Pp. 234. §-ában a szó, akkor a felfüggesztésnek semmi értelme sem volna. Viszont kétségtelen, hogy a közigazgatási hatóság által már jogerősen eldöntött kérdés nem lehet előkérdés, hanem éppen ellenkezőleg, .,ha a rendes bíróság nem jogerősen és a közigazgatási hatóság — akár nem jogerősen, akár jogerősen — ngvanannak az ügvnek érdemében hátározott", akkor a hatásköri bíróságról szóló 1907.LXI. t.-c. 7. §-ának 4. pontja értelmében nem előkérdés eldöntéséről van szó, hanem ú. n. pozitív ha-