Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - A TVT. és az ipari tulajdonjogok

42 megelőzően a külföldön már korábban forgalomban volt és ismeretessé vált. Már pedig e részben nem csupán az a döntő, — amint felperes vitatja (8. sorsz.) —, hogy e minta Magyarországon korábban állítólag forgalomban nem volt; mert a mintaoltalomról szóló 107.709/1907. K. M. sz. R. 26'. §-ának b) és c) pontja szerint a mintalajstromozás hatálytalan, ha a minta szerint készített áru a minta letétele előtt akár belföldön, akár külföldön már fon/alomban volt, illetve ismeretessé vált. A korábbi külföldi forgalom folytán hatálytalan mintaoltalomra tekintettel a felperes a mintaoltalom megsértését sem panaszolhatja." Vagyis a kir. Kúria — egy tv. per kereiájben — a saját hatásköriében, mint előkérdést eldönti azt, hogy a minta lajstromozása a 107.709/1907. K. M. számú rendelet alapján helyesen történt-e, és illetve a 107.709/1907. iK. ÍM. számú rendelet 28. §-ának b) és c) pontjai alapján a belajstromozott mintát hatálytalanítja. A „Hatásköri viták és kérdések a tvt. gyakorlatában (különös tekintettel az ipari tulajdonjogokra és a szerzői jogra)" című szerény dolgozatomnak a legfőbb feladata volt annak a kimutatása, hogy már az eddig követett gyakorlat is tarthatatlan azon a területen, amelyen tv. perekben az ú. n. ipari tulajdonjogok relevanciával szóba kerülnek, és amely — különösen az utóbbi időben — mind erősebben fejlődött abba az irányba, hogy a bíróságaink érdemi döntésük körébe vonták a megszerzett és így fennálló ipari tulajdonjogok hatályát és kizárólagosságát. Az említett dolgozatomban esetek ismertetése és taglalása révén rámutattam arra, hogy ez az igénytelen véleményem szerint teljesen ferde irányzat a tv. perek gyakorlatába az utánzók, a bitorlók, stb.-ek védekezése kapcsán került oda bele és állandósult ott, és másrészt hogy legalább eleddig a bírói gyakorlat nem tagadta meg a megszerzett és így fennálló ipari tulajdonjogokat, helyesebben nem nyúlt azok térvényéhez közvetlenül, hanem kerülő útakon támadta meg azok lényegét: a kizárólagosságot. Egyszer a tvt. 9. §a alapján qualifikáló erőt szerzett árujegy javára tette félre az utóbb bejegyzett védjegyet, még pedig a joggal való visszaélés általános jogcíme alapján, másszor a mindinkább divatossá váló ,,Verwirkung" gondolatához nyúlt, megteremtette a védjegyjoggal szemben az ú. n. összbenyomás fogalmát, íamely szerint az árukülső összbenyomásában elvész az utánzott védjegy, amely e felfogás szerint csak az árukülső egy részlete — és nem „a védjegy" akárhol és akármikép jelentetik azt meg), de soha nem ment el eleddig odáig, hogy az ipari tulajdont létesítő bejegyzés. belajstromozás vagy egyébkénti szerzés helyességét vagy hatályosságát bírálta volna felül, és ez-