Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - A telki szolgalom elbirtoklásának korlátai

22 a szolgáló telek tulajdonosának tudtán kivül — tehát mintegy lopva — gyakorol valamely ingatlan tulajdonosa. A szolgalomszerü gyakorláshoz szükséges, hogy a birtoklás jogképen, a joggyakorlás felismerhető szándékával, a jogosultság látszatával vagy igényével, tehát tudatosan és ezenfelül következetesen történjék. Nem eredményez ezért elbirtoklást az a használat, amelyet mindenki szabadon gyakorolhat. így például amidőn az átjárást a községbeliek általában útrövidítés és időnyerés végett, tehát nem jogképen gyakorolják. Nem vezet elbirtoklásra az a használat sem, amelyet a szolgáló teleik tulajdonosa állandóan akadályoz, sikerrel ellenez, vagy amelyet a tiltakozása ellenére erőszakkal gyakorolnak. Esetenként kell tehát vizsgálat tárgyává tenni, hogy a birtokló a használatot mikor gyakorolja jogképen és hogy ugyanakkor a birtokló magatartása nem ütközik-e a szolgáló telek tulajdonosának olyan ellenzésébe, amely az elbirtoklást kizárja. A telki szolgalom jogi természetében gyökeredzik az indoka annak, hogy a gyakorlat e szolgalmak elbirtoklás útján való megszerzésének további feltételeként megkívánja, hogy a telki szolgalom tárgyát kitevő jogosítvány az uralkodó telek használhatóságát tartósan szolgálja. Ezért például az időnként felgyülemlő esővíz az itatás, vagy vízmerítés szolgalmának tárgya nem lehet. Ugyancsak a telki szolgalom természetéből folyik, hogy a használatnak valamely meghatározott telek előnyére kell szolgálni. Szükséges továbbá, hogy a gyakorlásnak valamely gazdasági szükség, előny, vagy célszerűség előmozdítása, vagy nyújtása legyen a célja. Éppen ezért a szolgalom megszűnéséhez az is elegendő, ha ez a cél tárgytalanná válik, vagy ha adott körülmények között az többé el nem érhető. A gyakorlat a lelki szolgalmakra is alkalmazza a joggyakorlás általános korlátjaként felállított és a Kúria 159. sz. elvi határozatában kifejezésre jutó jogszabályt, amely szerint: ^magában véve azáltal, hogy valakit valamely jog megillet, még senki sem tekinthető feljogosítottnak annak a jognak olykép való gyakorlatára,hogy azáltal a másiknak a kikényszerített jognak gyakorlása útján elérhető előnnyel arányban nem álló megkárosítása idéztessék elő s ekként a jognak gyakorlása a joggal való visszaélés tekintete alá essék." Az eddig előadottak a telki szolgalmakra általában, tehát azoknak úgy a tevőleges, mint a nemleges csoportjára vonatkoznak. A nemleges telki szolgalmak elbirtoklás útján való megszerzése azonban még további korlátozás alá is esik, amint azt a Kúria P. V. 2965/1932. számú Ítéletében is kifejezésre juttatta: „Nemleges telki szolgalom elbirtoklása anyagi jogunk értelmében akkor veszi kezdetét, ha a szolgáló telek tulajdonosa az