Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Megjegyzések az új német részvénytörvényhez

14 pokriziseit ki akarja küszöbölni. Más kérdés, hogy a gyakorlati életben az alapelvek megvalósítására tett kisérlet be fog-e válni. Kétségtelen, hogy erre végleges választ a törvény életbelépte előtt annál kevésbé lehet adni, mert éppen ebben a vonatkozásban van túlnyomó szerepe azoknak a nemzeti sajátosságoknak, amelyek valamely intézményt az egyik nemzetnél nagyszerűvé, a másik nemzetnél elviselhetetlenné tudnak tenni. 6. Ezeknek a kérdéseknek a taglalásánál a rendelkezésre álló szűk térre való tekintettel csak eklektikus megjegyzéseket tehetek. A törvény abból az alapelvből indul ki, hogy a részvénytársaság a nagy vállalkozás formája. Ebből következik, hogy azok a követelmények, amelyeket a törvény a 3 nagy érdekcsoport: a hitelezők védelme, a vállalat védelme, végül a vezetésben részt nem vevő kis érdekeltek védelme céljából felállít, egy nagy vállalat méreteire vannak szabva. Kis részvénytársaságok ezeknek a követelményeknek súlyát és költségét n»/Ti bírják el, a törvény ezekre nincs is tekintettel. Sőt határozottan azt a szelekciót támogatja, amely minden vállalatot méretének és belső tartalmának megfelelő formába kényszerít. (V. ö. 257—287. §§. Umwandlung.) A törvény a részvénytársaság alapításának szabályozásánál két szempontot juttat erőteljesen kifejezésre. Az egyik az alaptőke hiánytalan beszolgáltatásának és fenntartásának biztosítása. Ide tartozik az a szabály, hogy az alapítás megfelelő lefolyását szakértők vizsgálják felül (25—27. §.), hogy a nem pénzbeli betét elfogadása és értékelése különleges szabályokhoz és vizsgálathoz van kötve, melyeknek be nem tartása a betét átvételére vonatkozó megállapodást a társasággal szemben érvénytelenné teszi, de nem így a betétet szolgáltatni akaró részvényesnek azt a kötelezettségét, hogy az általa jegyzett részvényeket készpénzért átvegye. (20. §.) Ugyanebből a szempontból szabályozza a törvény az u. n. utóalapítást, azaz a megalakult részvénytársaság közgyűlésének olyan elhatározását, hogy alaptőkéjének 10°/o-át meghaladó összegért valamilyen vagyontárgyat vagy berendezést megszerez (45. §.) A második szempont, az alapítás körüli tevékenységből eredő felelősség szabályozását foglalja magában. A törvény nemcsak az alapítóknak a körét szabja meg igen szélesen*) hanem az alapítók felelősségének megállapítása mellett (39. §.), az alapítókkal együtt egyetemlegesen felelőssé teszi azokat is, akik az alapítók számlájára részvényeket vettek. Ezzel a közbetóit emberek (strohmann) szerepeltetését akarja a törvény kizárni. *) Die Aktionáre, die die Satzung festgestellt habén, sind die Gründer der Gesellschaft. Bei der Stufengründung sind Gründer auch die Aktionáre, die Sacheinlagen machen, ohne sich an der Feststellung der Satzung beteiligt zu habén (21. §.).