Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A Nemzetközi Jogi Egyesület ünnepi ülése

208 államaik érdekeit tartják szem előtt, sőt saját kormányaiktól utasításokat is kaphatnak. Viszont a viszályok békés elintézésének céljára megállapított eljárási módot az Egyezségokmány 16. cikkében az úgynevezett szankciókkal kívánja alátámasztani. Ez a cikk azonban nem más, mint az illúzió paragrafusa, s az egész rendszer inkább csak formalisztikus konstrukció, s mint ilyen, visszatükröződése annak a statikai és formalisztikus álláspontnak, amelyen az egész nemzetközi jogrend a világháború befejezése óta nyugszik. Az új nemzetközi jogi fejlődés a háborút mint az erőszak eszközét ki akarja a népek életéből küszöbölni. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az erőszak eszköze helyébe a jogrend egy más békés eszközt tud beilleszteni a nagy kérdések eldöntésére, a békés fejlődés biztosítására. E helyett az új jogi szabályozás és az annak alapján kifejlődött gyakorlat a Népszövetséget a népek életének statikai elemévé tette. Ám a béke nem egyértelmű a változatlansággal, a mozdulatlansággal, a dermedtséggel, a béke nem a merev nyugalom, a halál, hanem az élet békéje kell hogy legyen; a békének ellentéte a háború, de nem ellentéte a küzdés, a változás, a fejlődés és ha a háború az új nemzetközi jogban a revoluciót jelenti, helyébe nem a megállást, hanem az evolúciót kellett volna tenni. Ezzel szemben a mai rendszer az evolúciót megfojtotta, holott ezt az élet nem engedheti. Ha a jogrend az evolúciót megfojtani próbálja, a revolució magvait hinti el, vagyis a nemzetközi jogrendnél a háborúét. Dr. Buza László szegedi egyetemi tanár ,,Az új nemzetközi jog válsága" című előadásában kifejtette, hogy a világháború utáni nemzetközi jogot a Nemzetek Szövetségének megalakulása folytán a közösségi gondolat előtérbe jutása jellemzi. Ez a közösségi gondolaton felépülő nemzetközi jog a Nemzetek Szövetségével együtt válságba jutott, mert közösségi célként egyedül a háború megakadályozását állította be, s mert a béke fenntartását a békeszerződések változatlan fennmaradásával azonosította. A nemzetek együttműködésének elsősorban a nemzetközi jog egészséges továbbfejlődését kellett volna biztosítani, a Nemzetek Szövetsége pedig ellenkezően még merevebbé tette a nemzetközi jogot. Mivel nem tette lehetővé a nemzetközi jog tarthatatlan rendelkezéseinek jogszerű megváltoztatását, maga provokálta az erőszakos módosításokat. A Nemzetek Szövetsége azért jutott válságba, mert egy tarthatatlan jogrend őrének lehetetlen szerepét vállalta. Nem akart tudomást venni az ellenállhatatlan erővel fellépő, változásokról s detronizált király módjára abban az illúzióban ringatta magát, hogy a régi jogrend változatlanul fennáll, ha ő a változáshoz nem járul hozzá. Mellette pedig tovább robogott az élet. Az utolsó előadó, dr. Faluhelyi Ferenc, pécsi egyetemi tanár, előadásában a nemzetközi jog fejlődését vázolta a világháború után. Bevezető szavaiban mindjárt hangsúlyozta, hogy nem osztja