Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A közgazdasági bűncselekmények fogalma és az 1930 évi olasz Codice penale szerinti tételesjogi szabályozása

189 Nem kimerítő persze ez a szabályozás sem. Mégis visszatükrözi ennek az új bűncselekményfajnak lényegét. Ezáltal elévülhetetlen érdeme e törvénykönyvnek, hogy példát szolgáltat, miképen lehetséges a közösségi érdekeknek szisztematikus oltalma és ezen belül a közgazdasági bűncselekmények rendszeres, tételesjogi szabályozása. A külföldi jogrendszerek tanulmányozása kettős gyakorlati előnnyel jár: egyrészt az összehasonlítás révén bírálatot mondhatunk a hazai jogszabályok felett, másrészt megállapíthatjuk, hogy mennyire járunk elől, vagy vagyunk elmaradva más népekkel szemben. Mindkét esetben serkentést meríthetünk, de egyet nem szabad szem elől tévesztenünk minden összehasonlításnál: necsak a jogi szabályok tartalmát, hanem társadalmi viszonyainkat is hasonlítsuk össze. Csakis a módszer lehet az, amit átvehetünk; a jogszabályok tartalma, alkalmazási módja csakis hazai talajból fakadhat. Egy azonban bizonyos: a közösség gazdasági érdeke fokozottabb védelmet igényel és ezt a problémát nem lehet elintézni azzal, hogy a magyarság szabadságszerető. Az egyéni szabadság és a büntetőjog csakis az anarchizmusba torkoló individualizmus alapján állanak éles ellentétben egymással, mert, bár igaz, hogy minél több magatartást tilt a jog, annál inkább csökken a jogilag megengedett cselekvési szabadság, de másrészt az embereknek annál szélesebb köre részesül jogi oltalomban és így, ha csökken is egyesek cselekvési szabadsága, másrészt növekedik a mások alanyi jogainak védelme. Epen így az egyéni szabadság és a közösségi eszme sem ^ellentétes pólusok, hanem mindkettő a maga eredetiségében különálló egyénnek más és más irányban megnyilatkozó életformája. Az igazság valahol ott keresendő, ahol az" egyéni szabadság eszméje közeledik a mások hasonló tartalmú szabadságának tényleges tiszteletbentartása és elismertetése felé, aminthogy a közösségi eszme is végsősorban, ha nem a frazeológiák ködös világában keressük annak lényegét, csakis az egyesek alanyi jogainak védelméhez vezethet. A gazdasági élet önszabályozó erejétől lehet azonban a legkevésbbé elvárni ázt, amit az állam jogi tilalmával elmulaszt. „. . . magasabb és nemesebb erőknek kell a gazdasági életet kemény és bölcs fegyelem alá venniök: a szociális szeretetnek és a szociális igazságosságnak. Szükséges, hogy ez az igazságosság az összes állami és társadalmi intézményeket áthassa és gyakorlatilag is érvényesüljön, azaz oly jogrendet és társadalmi rendet teremtsen, amely az egész gazdaságra reányomja bélyegét." A Quadragesimo Anno e bölcs sorainál tömörebben, szebben nem lehet kifejezni azt a szociális igazságot, amelynek a közgazdasági életben is érvényesülnie kell és amelynek érvényesítésére hivatott válságos időkben a büntetőjog.