Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 4. szám - Szabadalmi büntetőjog a birói gyakorlatban
153 rozatában a védjegybitorlásra vonatkozólag 'kimondja, hogy „a sértett fél részéről a lefoglalás külön őrizet alá vétel és más oly intézkedés tétele iránti ikérelme teljesítését a sértett féltől követelendő biztosíték letételétől függővé teheti ugyan a bíróság, de azt a törvény által fel nem állított feltétélhez nem kötheti". A -szabadalombitorlásnál foganatosítandó intézkedéseket azonban maga a Kúria köti egy ilyen, a törvényben fel nem állított feltételhez, akkor, amikor a 6665/1897. számú határozatában kimondja, hogy a bitorlás megismétléséneik megakadályozására pénzbüntetés nem alkalmazható. Egyébként is ad absurdum vezetne, ha az egyéb törvényeik által felállítóIt feltételektől teljesen mentesítenők a bírót, mert hiszen akkor a büntető perrendtartás összes rendelkezéseit félretéve korlátlan hatalommal járhatna el. Végül a szabadalmi törvén}^ 55. §-a kimondja, hogy ,,szabadalombitorlás kihágására, amennyiben a jelen törvény külön intézkedést nem tartalmaz, kihágási ügyekben követendő birói eljárás általános szabályai alkalmazandók". Ezáltal a törvény határozottan utal a Bp. általános szabályaira. Amint látjulk, a házkutatás és egyáltalán zárlat, illetőleg szemle kérdésében birói gyakorlatun'k nem alakult ki teljes határozottsággal és nagy szükség van arra, hogy a vitás kérdéseket a kir. Kúria tekintélye véglegesen eldöntse. A terhelt érdekeit védi a törvény, amikor módot ad a bíróságnak arra, hogy a lefoglalást vagy zárlatot biztosítéktól függően rendelje el. A biztosíték összegének megállapításánál irányadó a büntetőtörvényszéknek Bf. III. 2676/1928. számú Ítélete, amely ikimondja, hogy ,,a biztosítási összeg megállapításánál figyelembe kell venni a lefoglalt ingók forgalmi értékét az esetleges károsodást és elmaradt hasznot, végül a 'költségeket is". A zárlat feloldásának akkor van helye, ha a bíróság az eljárás folyamán úgy látja, hogy a zárlat feltétele, tehát a bitorlás valószínűsége nem forog fenn. A törvény 54-ik szakasza a törvény 20, illetve 21. §-ai alapján a 38. §. szerint szabályozott megvonási illetőleg megsemmisítési per folyamatba tétele esetére felfüggeszteni rendeli az eljárást. Ujabb gyakorlatunk hajlandóságot mutat arra, hogy az eljárás felfüggesztése tárgyában való határozat hozatala élőit vizsgálat tárgyává tegye, hogy megfelelő alapon indult-e a kereset. Ez az intézkedés a terhelt részéről történő alaptalan pereihúzást volna hivatva meggátolni azáltal, hogy a büntető per bírája mintegy előzetesen, a szabadalmi bíróság határozatának elébe vágva megvizsgálja a megsemmisítési keresel alaposságát. Ezzel a gvakorlattal szemben azonban aggályoik merülhetnék fel, mert a törvény a megsemmisítés iránti keresetnek a büntető bíróság által foganatosított érdemi vizsgálatáról nem rendelkezik, sőt ezt kizárni látszik. Nem úgy szól ugyanis az 54. §., hogy a bíróság a §-ban felsorolt fettételek fennforgása mellett, a kereset megindítására határidőt tűzhet ki és a határozat megérkezését b e v á rha t j a, hanem imperatíve szövegezve a ..t ű z