Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 4. szám - A tartásdíj bírói érvényesítésére fordított ügyvédi munkának díja beszámítható-e a tartásdíjba?

143 tik az ügyvedeket az általuk folytatott perekben felmerült díjak és kiadásai.*, tekintetében azon vagyonra, mellyel a csődtömeg a per folytán gyarapodott." Ugyanez a jog kell, hogy megillesse az ügyvédet csődön kívül is az általa tartásdíj iránt folytatott perben felmerült díjai és kiadásai tekintetében erre a tartásdíjra, melyet megbízója részére előállított és birtokába veit; s amint „a csődtörvény .">7. §-ának 5. pontja alapján kifejlődött birói gyakorlat szerint az iparost azyáltala 'kijavított dologra díjai és kiadásai erejéig abban az esetben, ha azokat a dolgokat birtokában tartja, csődön kívül is ai ingó zálog által biztosított 'hitelezőkkel egyenlő jogok illetik meg" (C. Pk. V. 4299/1934., 1935. VI. 4 Jogi Hirlap IX. évf. 28. sz.), s e jogok akkor is megilletik, ha az általa kijavított dolog a megrendelő oly személyes és elsőrendű szükségletének kielégítésére van rendelve, amelyneik fennforgása okából az rendeltetésétől el nem vonható és le sem foglalható, ugyanígy visszatartási jog, s illetve törvényes zálogjog kell, hogy illesse az ügyvédet a közreműködésével létrejött tartásdíjbeli pénzöszszegre költségei erejéig. Ha pedig az ügyvéd munkájának eredményeként állott elő ez a pénzösszeg és ebben ama munka egyenértéke is bennfoglaltatilk, úgy az ismertetett birói gyakorlat értelmében az ügyvéd kénytelen a behajtott tartásdíjban saját munkájának értókét is kiszolgáltatni megbízója részére, s e tényével oly helyzetet teremteni, amely az alaptalan gazdagodás jogi meghatározása tényei emeinek felel meg. Mindezekből nyilvánvaló, hogy téves az a birói gyakorlat, amely nem ismeri el az ügyvédneik az általa behajlott tartásdíjba arányos mértékben való beszámítás iránti jogát azon költségei tekintetében, amelyek ezen tartásdíj érvényesítésével és behajtásával kapcsolatosan merültek fel és a tartásdíjra jogosul! terhére bíróilag már megállapíttattak; ugyanígy tévesen vonja meg az ügyvédtől a visszatartási jogot, illetőleg az új ügyvédi rendtartás 103. §-a szerinti zálogjogot a birói gyakorlat az ily költségekre nézve oly esetben, amidőn ezekre vonatkozóan per illetőleg a Ppé. 18. §-a szerinti megállapítási eljárás van folyamaiban. Kívánatos tehát, hogy bíróságaink szakítsanak az eddigi téves gyakorlattal és ismerjék el jogszabály erejével az ügyvédnők arányos beszámítási jogát, továbbá visszatartási és illetve zálogjogát a többször említett feltételek fennforgása esetén, s tegyék ily módon lehetővé, hogy felmerülő hasonló esetekben ne érvényesülhessenek az új ügyvédi rendtartás 104. §-ának tiltó, hanem e rendtartás 102. és illetve 103. §-ának jogot biztosító rendelkezései. Kívánatos ez nem csak a helyes jog alkalmazása szempontjából, hanem jogpolitikai okokból, a tartásdíjra jogosultak jogvédelmének biztosítása érdekében is.