Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 4. szám - Az effektivitás kikötése a dollárbetéteknél
137 aggályai, ki egyrészt azt fejtegeti, hogy a szerinte téves következtetések főleg abban lelik magyarázatukat, hogy a legfelsőbb bíróság fent vázolt gyakorlatát illetőleg abból indul ki, hogy a kölcsön reálszerződés, viszont szerinte az egy consensual szerződés és a kölcsönadó a kölcsönnyújtónak nem ugyanolyan fajú és mennyiségű dolgokat tartozik visszaadni, mint amilyent kapott, hanem azt tartozik fizetni, aminek fizetését ígérte. Utal ezzel kapcsolatban Grosschmied azon tanítására, mely szerint a kölcsönnél a causa obligationis nem a pénzfelvétel ténye, hanem a visszafizetési ígéret. E rövid cikk keretén belül a kérdés bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozhatom; mégis azonban megkívánom jegyezni azt, hogy szerintem a Kúria nyilván következetes azon szerintem helyes álláspontjához, melyet elvi éllel leszögezett már a P. VII. 2309/1926. sz. határozatában is, mondván, hogy: ,,a kölcsönüzletre vonatkozó jogszabályok értelmében, a kölcsönvevő a kölcsönvett helyettesíthető ingó dologból ugyanazon nemben és minőségben, ugyanannyit tartozik visszaadni, mint amennyit kölcsön vett". (Jogi Hirlap I. évf. 145. sz.) A fenti jogelvre való tekintettel már most épp a koronaromlás idején kimondotta azt is. hogy adós a kölcsönvett összeget azon értékben tartozik viszszafizetni, mint amilyen értékkel az a kölcsönadás idején bírt. Más oldalról dr Bátor Viktor arra is utal, hogy a bemutatóra szóló betétkönyveknél az értékpapírban inkorporált követelés az értékpapír tartalma szerint bírálandó el és az értékpapíron kívüli jogviszonyokra hivatkozni nem lehet (dr. Bátor Viktor: A dollárbetétek felértékelése, TEBE könyvtár 95. szám: A kölcsönzserződés jogszabályai és a dollárbetétek valorizálása: Szladits emlékkönyv). Részletesebben kívánok azonban foglalkozni a m. kir. Kúriának P. VII. 3787/1937. számú határozatával (Jogi Hirlap, 1938. évfolyam január). Az adott esetben ugyanis egy valóságos dollárbetétnél, melyet a hitelező 1924-ben helyezett el, kikötötte az effektivitást. A betétet 1933-ban felmondotta, az adós azonban az átszámítást a csökkent árfolyamon kívánt eszközölni, mi ellen a hielező tiltakozott. Végeredménykép a Kúria a hitelezőt a magasabb árfolyam iránti igényével elutasította. Az indokolás szerint megállapítást nyert ugyanis, hogy: ,,a felek a letétnek valóságos dollárban való tartásával és visszaszolgáltatásának kikötésével az értékállandóság megóvását célozták. Ez a körülmény azonban ebben az esetben azoktól az esetektől eltérően,, melyekben az ügyleti felek a valóságos dollárban való teljesítést nem kötötték ki. mégsem jogosíthatják fel a hitelezőt az eredeti dollárkurzus érvényesítésére, mert ha a felperes az értékállóság megóvására mint jogait biztosító módra a letétnek valóságos dollárban való visszaszolgáltatását választotta, és a felek a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket szerződésükben ehhez képest rendezték, akkor ezzel az eljárásukkal a követelést a dollár sor-